Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-04-01 / 4. szám

MAGYAR CSERKÉSZ

MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG KM C 57 ) ÉVF 4. szám. 1912 április

A PISZTRÁNGOK PÉLDÁJA

A pisztrángoktól ezt tanultam:

sohasem úsznak ók az árral, de mindig szembe, mindig hősként, glédában és kicsit vadultam, rugalmasan, ragyogva, frissen, hol suhatag fájdalma szisszen.

ürült erőkkel szembeszállva,

föl a zokogó suhogókon,

szirtek között, a vizesések

több méteres habzó haragján

föl, szárnyak nélkül szinte szállva

szökdösnek, diadalt aratván.

A Forráshoz, hol még az Eszme nincs elkeverve nyárspolgári iszappal, hizlaló, tempótlan nagy tunyasággal, hol kiveszne hős ritmusuk! ők az ormótlan titokzatos hegyekbe vágynak!

Amely pisztráng az árral úszik: lehet boldog, hasa fehérjét lehet, hogy parti nefelejtsek kívánják, hogy csókkal elérjék s holdfény hullong rá mint a tej-csepp,- de a Faj meghalt benne: hulla!

A hasukat boldogság-knappal süttethetlk a renegátok, magyar judások, árral-úszók: a nevük bulla, létük átok!- Pisztráng-lelkű Pajtás, előre, a forrás-álmu hegytetőre!

Mécs László-5-