Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
velet, és zsebrevágta. Tanulás után megmutatta a levelet, amely igy hangzott: "Válaszúton állasz, ha a hittanórán felszólítanak. Előre figyelmeztettek, igy tudod mit kivan tőled az osztály. Ha nem akarsz alkalmazkodni, magad lásd a következményeket. DIKISZ VI. osztály." A hittanórán Heini döntött. Sőt viselkedése egyszerűen kihívó volt, amennyiben maga jelentkezett felelésre. Már két éve nem jelentkezett osztályunkban senki felelésre. A hittantanár, aki erre nagyon megörült, megdicsérte Heinit, és az egész lecke anyagát lefeleltette vele. Mig Heini beszélt, cédulákat köröztek ilyen felhívással: "Az áruló Moll ki van közösítve. Aki nem tart velünk meg lesz büntetve. - A DIKISZ nevében Rutmeier." Heininek fogalma sem volt az osztály határozatáról. Csak azt látta, hogy tizpercekben senki sem beszél vele, és mindenki kerülte. Amikor az egyik Klub-tagtól kérdezett valamit, az szó nélkül hátatforditott. Ekkor jött be Hötzl Herbert, az egyik kongreganista. Heini meg-szólította. Herbert, aki különben stramm fiú volt, dacolt a DIKISZ határozatával, és kedélyesen elbeszélgetett Heinivel. Két perccel később hangos orditást hallottunk. Hötzl nem vette észre a helyére rakott rajzszöget és beleült. Az egész osztály harsogott a nevetéstől. Ez volt az első büntetés. Herbert ajkába harapott, de küzdelmébe került, hogy visszafojtsa a könnyeket, melyeket nem a fájdalom, hanem a harag és düh sajtolt ki a szeméből. - óra alatt cédulát irt Heininek: "Kedves Moll! Minden körülmény között veled akarok tartani. E- zentul én is szorgalmasan fogom a hittant tanulni. Weinmannak és Gillnek is megmondom. Ha négyen összetartunk, keresztül törünk a tirranizmuson. Beleegyezel?" Heini elolvasta a levelet és bólintott. Hötzl ezért az újabb kihívásért kint hátulról két pofont kapott Rutmeiertől. De nem hagyta magát és összeverekedtek. A következő héten napról-napra megismétlődtek az ilyen és hasonló jelenetek. A DIKISZ azonban elszámitotta magát, mert nemcsak Heinivel kellett elbánni, hanem az egész fekete fronttal szembe találta magát. A három fekete egyáltalán nem törődött Heini kiközösítésével. Ellenkezőleg! Mostantól kezdve igazén vele tartottak, a a hittanban is követték példáját. Hűségesen és keményen összetartottak, és minden dühkitöréssel dacoltak. Rutmeier, akit titokban Berner biztatott, a legalábbvaló eszközökkel élt. Kirándulás alkalmával például a kissé elmaradt Heinit Rutmeier három társával megtámadta. Heini hősiesen védekezett, de a túlerővel szemben nem tudott boldogulni. Leteperték, és egyideig ütötték, majd gyáván megszaladtak. Heini vérző orral és sebes kézzel ment az osztály után. A legközelebbi pataknál kimosta sebét és tapaszt tett rá. Este lefekvéskor elmondta nekem az esetet, amelyről senki sem tudott. Én voltam az egyedüli, akinek elmondotta. A DIKISZ különben minden alkalmat megragadott, hogy a vallást gúnyolja. Vérig akarták Heinit és társait bosszantani. Ma is borzadok, ha azokra a szörnyű káromkodásokra gondolok. A legalábbvaló és legszemérmetlenebb vicceket mondták, és mindent nevetségessé tettek, ami egy jóravaló, jellemes fiúnak szent. (folyt, köv.)
