Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
in-. Ujja i"en bn, melyet a könyök felett megkötöttek s így megmaradt része bug'-yosan omlott le a csuklóig. Az ni vége kiszélesedett s ide csipkét varrtak. Ezt a kiszélesedést hivták "tászliny"-nak. Az ing alatt, ha tilángliból készült, kisinget viseltek. Az imögöt deréknál a "biklával" kötötték le, mely ugyancsak fehér anyagból készült igen bő szoknya. A felső alatt halványan kékitett 5-6 alsóbiklát hordtak. Úgy az imög? mint a bikla anyaga fiataloknál tilanglit idősebbeknél gyolcs va^y lenvaszon.^ A bikla elé kötött kötény fiatal leányoknál és menyecskéknél igen szinpompás, idősebbeknél komorabb szinü, öregasszonyoknál pedig hófehér. Az asszony öltözetéhez tartozott a főkötő, melynek piros, kék, majd hófehér szine ugyancsak szigorúan alkalmazkodott viselője életkorához. Újabb időkben a főkötőt felváltotta a "hátravető", majd később a "féruha", vagyis a fejkendő, tfnnepre piros csizmát húztak, illetve mezítláb elmentek a templomig, s mielőtt beléptek volna, felvették csizmájukat.-Télen prémmel szegett és piros szallagrózsáckal, tulipánokkal rakott bundát vagy kék posztóból készült mentét viseltek. Az ormánságiak nem csak szép viseletek készítéséhez, hanem hímzéshez, szövéshez is értettek. Addig a leány férjhez sem mehetett mig meg nem tanult a "szüőfával"(szövőszék) bánni. Híresek a kék és piros geometrikus mintákkal díszített kenderszőtteseik.Mint a Dunántúl más vidékein,a férfiak di - szes "szökrönyöket" ácsoltak,' pipaszárakat, ostornyeleket, "spanyolozotíF sótartókat, tükrösöket faragtak melyek diszitései gyakran betyár és pandúr jeleneteket ábrázolnak. Betyárok cselekményeiről regélnek az ormánsági balladák is. Leggyakrabban két betyárt emlegetnek - séta Pistát és Patkó Pistát. Ezek nevéhez sok jószáglopás históriája fűződik, főleg a disznót és a lovat szerették elhajtani. Ormánsági balladagyüjteményből való a következő: Séta Pista sétál r zöld erdőbe. Azt se tudia,merre mögy ki belőle, Kársfalevél fejealja, vánkossá, Gyöngyharmat a takarózó dunyhája. Séta Fista tizennyolc szél getyája Kögakadt a csipkebokor ágába.- Csipkebokor,ereszd el a gatyámat, Hadd öleljen nög a kedves babámat. Tizenkettő,tizenhárom,tizennégy - Fát te,szegény Séta Pista hova mégy?- Elmögyök a boronyai határba, Ken születtem én az akasztófára. Séta Pistát nem édösanyja szülte: Barázdába kis pacsirta költötte, Kern köll néki édösanyja párnája, Betakarja a kis pacsirta tolla. Dallamaik közül az ősi keleti vonatkozásokat őrző siratóénekek egyedülálló értékei népköltészetünknek. A "hidegágyon" fekvő halott fölött énekelték ezeket a jajgató siramokat fehér ruhában. Sokszor előfordult, hogy a sirató anyán, feleségen, testvéren kivül fizetett sirató is búcsúzott a halottól. Népdalaik témái között megtaláljuk az élet mindennapi gondjait, örömeit, a katonaéletet, a szerelmet. Tanuljunk meg egy lassú táncdallamot t"lük. A Baranya megyei Kákicson jegyezték fel: Nagy a bú- za, rá- haj - lik a ka-szá - ra, 2 A faluba nincsen kislány csak három. Hát a markot ki szedi fel a nyáron; Piros pántlika lobog a derekán, Jaj de gyengén hajlik a marok után.
