Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

,

tette. Egy valódi tiroli öltözete is volt: eléggé kopott, öreg börnadrág, világos lábszárvédő és vörösbarna sapka. Komolyan elmerengve nézte Heini ezt a ruháját: - Ebben mentem fel mindig a hegyekbe.- Ebben nem egyszer élet és halállal is szembenéztem.

Hitetlenül néztem rá:- Mi az, nálatok minden sarokban halálfej leselkedik? Be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt a havasokról...

Heini szó nélkül kivett táskájából két képet:- Ezt nézd! - mondotta keresetlenül, minden hencegés nélkül. Két fénykép volt.

Kíváncsian vettem kézbe a képeket. Amint megnéztem, hideg futott végig a hátamon, és egy kicsit meg is remegtem. Heini egy sziklacsucs tetején állott tiroli ruhában. Mögötte havas hegycsúcsok, köröskörül gomolygó felhőtenger - felette tiszta, ragyogó égbolt. Arra gondoltam, ha e szikla meginog, - csak egy kicsit, akkor... De Heini mosolyogva állott rajta.

A másik képen egy sziklafalon mászott. Mind a tiz ujja görcsösen tapadt a kiálló élekhez, szeme üveges merevséggel nézett felfelé. Mélyen alatta széditő szakadék ésit. Benne valami kígyózó görbeség: biztosan hegyipatak. Háttérben a felhőfoszlányok, - mint tigrisek kergették egymást... Ilyen helyzetben vette le Heinit egy idegen, anélkül, hogy ő tudott volna róla. Félelmes lehet ilyesmit átélni! Megborzadtam!- Hurrá! - kiáltott fel Ottó, és nagy buzgalommal lapozgatott a könyvben, melyet Heini gondtalanul az asztalon hagyott. Képek voltak benne, és különféle Írások. Amint jobban megnéztem, nem is könyv volt, hanem egy képes album.- Add ide, - szólt Heini türelmetlenül, és kissé elpirulva. El akarta venni a könyvet Ottótól, de ez kérlelően mondotta:- Hadd nézzem végig, nagyszerű dolgok és képek vannak benne !

E kérésre Heini engedett, és elmondta, hogy ez a turista - könyve.- Ha nyáron a hegyekbe vezetek valakit, akkor emlékül néhány sort iratok vele az albumomba.- Meg kell néznem! Meg fogom nézni! - és Ottó máris lapoz - gatott az albumban. Legtöbb Írás mellett kép is volt. Mindmeganynyi fenséges alpesi táj. Ottó az Írásokat is olvasta; a komolyakat halkan hadarva, a tréfásakat hangosan és lassan.

Egy-egy tréfás versnél az öcskös felnevetett, ilyenkor Heini is vele tartott.

folyt. köv.-17-