Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
ta. hogy délután a gimnázium másik történettanára az igazgató jelenlétében féléráig vizsgáztatta. Alig kaptuk meg a félévi bizonyítványt, az egész osztály megrohanta Heinit. Közvetlen közelébe álltam és beletekinthettem, amikor fellapozta: Történelem: jeles. A. legnagyobb meglepetés azöhban a félévi szünet után következett: az első ' történelem órán bejött maga az igazgaté és közölte az osztállyal, hogy dr. X-et saját kérésére más intézetbe helyezték át. - Uj tanárt kaptunk dr.Gaup személyében. Nagyon finom fiatalember, valóságos élvezet volt minden órája*. Többé nem esett szó a vallás és hitellenes dolgokról. Az első éra végén izgatottan mentünk le az udvarra. Bemer félrehivott: ember, itt a nagyszerű alkalom! Most megkaparintom a Mollt! De légy te is óvatos és ravasz! Egy szóval se áruld el magad! Megértetted! Akaratlanul is bólintottam... de mégis megtettem!- Becsületszavadra - és a kezét nyújtotta. Elpirultam...- Nem dolgozhatom veled együtt! - mondtam vonakodva.- Nem is kell! De a szádat befogod! A szégyentől égve kezetfogtam. Bemer nevetett:- Most aztán rajta! Gyere velem! Keresztülmentünk az udvaron, egyenesen Eeini felé: Moll - kezdte Bemer - bocsáss meg! Nem akarok hízelegni, ezt a fölösleges fecsegést megspórolhatjuk magunknak, ilyet még nem éltem meg! Szívből gratulálok!- Köszönöm - válaszolta Heini - voltaképen én semmi különöset nem látok benne. Hogy Walker elment, abban nem vagyok hibás. Senki sem akarta őt elküldeni!- Hát természetesen! De volt még annyi sütnivaléja, hogy magától ment.Hiszen itt lehetetlenné tette magát. - De voltaképen másért jöttem hozzád: honnan szedted te azokat a dolgokat a felvilágosodásról. Ez engem szörnyen érdé - kel!- Ha kívánod, oda kölcsönzőm könyvemet} abban mindent együtt találsz.Berner szinte hízelkedve kérte:- Kérlek, légy olyan jó! Akkor mindjárt tanitás után veled megyek és elhozom a könyvet. Utána villamoson megyek haza. Ez lesz a legegyszerűbb elintézés.- Hazafelé menet Bemer Tirolra terelte a szót: hegyekről, népszokások - ről, sportról beszélt. Keini egyet-mást elmondott, úgyhogy a végén egészen tűzbe jött. A ház előtt Berner azt mondta:- Kár, hogy már megérkeztünk, órákig is elhallgatnálak. Júliusban Tirolba megyünk nyaralni, és most egy kis előtanfolyamot végezhetnék.- Úgy is találkozunk mindennap, és akkor még sok mindent elmondhatok.- Pompás! Tudod, voltaképen nagyon ostobák vagyunk, hogy megtűrünk az osztályban mindenféle pártot. Ha összetartanánk, sokat segíthetnénk egymáson.- Igazad van, én is többször gondoltam erre.- folyt.köv. -- 17 -
