Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám

LeÁn*poie/iJzÁáAeJz4ijeJz

Köszöntelek Benneteket Lányok!

TMÉrzitek már a "karácsonyszagot"? Mert én érzem!

Lehet, ho^y csak az emlékeimből száll elő, halott édesanyám sUteménykészító keze mozgását idézve - hiszen az Újvilágban vagyunk és hol van itt a hetekkel előbb való készülődés?!

De nem, tévedek! Kapom a barátnőmtől a levelet! "Juli, tudod, évek óta rááldozzuk egy éjszakánkat a szaloncukorkészitésre - mikor jössz?"

A nővérem kislánya hol egy angyalhajat, hol aranyszálat, hol elpottyantott szaloncukrot talál a lakásban, ami azt jelzi} hogy az angyalkák is készülődnek. - Én is kiabálni kezdek, ha valaki a családból az Íróasztalom fiókját akarja kinyitni - régimódi húgom pedig rózsás arccal, rejtve festeget egy magyaros könyvjelzőt - ugye a Ti sziveteken is át-atszalad egy meleg hullám, a Ti arcotok is rózsásra pirul a nyakkendő-kirakatok előtt - ugye Ti is készülődtök a karácsoiyra?I

Ilitől kaptam levelet. Szomorúan Írja,hogy az édesanyja gyengélkedik, neki nagyon sok a dolga, kevés a pénze - fél a karácsonytól.

Ne félj Ilikém! Nem a pénz teszi a karácsonyt karácsonnyá!

Hadd mondjam el Neked életem egyik legszebb karácsonyát!

55-ben volt. a magamfajta ember nem volt éppen vagyonos, ha szüleit is segíteni kellett - de mi összebeszéltünk a húgommal és kézbevettük a karácsony megrendezését.

Fánk nem volt - de fenyőgally barlangjából ránkmosolygott a kicsi Jézus.

Luxusdarabbal! fehér damasztabrosszal terítettünk, féltett maradék! "ven - dégporcellán" került az asztalra, fenyőgally volt rajta szétszórva, pici piros szivgyertyák sugározták a fényüket. Kis üvegtányéron mindenki előtt a hagyományos szelet alma, darab dió, gerezd fokhagyma, méz (tudja-e valaki e szokás eredetét?).

Édesanyát száműzve a konyhából, megcsináltuk a nálunk mindig szokásos borlevest, rántott halat (fagyasztott halból persze), mákosgubát (ki tudja csinálni?) - aztán ünneplőbe vágtuk magunkat és megsz óla Itattuk a kicsi csengőt. Most az egyszer nem édesapa volt az angyal, hanem mi, gyerekek.

Alig volt valami az a.iándékasztalon, az is csupa hasznos holmi! kesztyű édesapának, meleg harisnya édesanyának - de azért egy parányi "haszontalanságot" kinek-kinek odarejtettünk, mert nem karácsony a karácsony, ha csak olyat kap az ember, amit úgyis meg kellene venni. És a szeretet olyan leleményessé tesz!

Édesapa édesanya menyasszonykori, rég elfeledett képét kapta szénen kartonkeretbe ragasztva, édesanya csinketeritot kapott gyerekei keresztelőtakarójá- 11 -