Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
f /IO/ - Ifjúsági elbeszélés a vörös Eéos életéből.Irta: Weiser Ferenc S.J. Repültek a hetek... Visszazökkentem a régi kerékvágásba, a javulás csak vágj maradt bennem.A félévi is gyorsan közeledett, nem értem ra magammal foglalkozni. Sokat tanultam és most egyenesen képtelenségnek tartottam, hogy éppen ebben as időben kezdjek harcot a szenvedélyeim ellen. Megnyugtattam a lelkiismereteset, hogy a tanulásban úgyis tuleröltetem magam. A lelkiismeret nehéz perceket okozott. Mit is használt ekkor a szabadság, amidőn a szenvedély rabja voltam! A szégyen, a fájdalom, a tehetetlen düh környékét sajtolt a szemembe. Hát nem volt sokkal szabadabb Heini a vallási "megkötöttségében" is! Oh, ha az a derült kedély, erő és béke lenne bennem is! Sokszor ökölbe szoritott kézzel esküdtem meg, hogy most már komolyan vessem javulásomat, de ez a fogadkozás olyan hamar és nyomtalanul tűnt el, mint a hullámgyűrű a viz tükrén. Mindig nagyobb, de erőtlenebb, mig egészen elsimul. + + + Heininek és Ottónak sok dolga volt, mert amibe Heini belekezdett, attól nem tágitott, mig csak be nem fejezte, így volt ez a toborzással is. Az eredményről esetről-esetre beszámolt nekem. Egy Jezsuitával beszélte meg az egész haditervet, akit még Innsbruckból ismert. Gyakran felkereste a Kaniziusz-templom melletti rendházban. A Péter megígérte, hogy vezetni fogja a kongregációt, csak az iskola hittanárának az engedélye kell hozzá. Dr. Schnitzler figyelmesen hallgatta Heini előadását a megalapítandó kon gregációról. Csak úgy tüzelt, amikor lefestette, hogy milyen lelkesedéssel jelentkeztek már eddig is néhányan az alsósok közül, hogy a felső osztályban ia vannak vállalkozók. Egy gerinces, talpraesett, a tanulmányokban is helytálló elit csoport egészen megváltoztatná azt a léha felfogást, melyet most a nagyszájúnk másokra is ráerőszakolnak. Ravaszul még azt is hozzátette, hogy a hittanjegyek is jobbak lennének.- Jó-jó, de hátha nem lesz elég jelentkező - válaszolt dr.Schnitzler- és nekem sincs elég időm, hogy a négy kongregáció mellett, még egy ötödiket is ve zessek.- A vezetést szívesen elvállalja egy jezsuita páter, csak engedje meg a hittanár ur, hogy fiukat toborozhassak az osztályokban. Heini megkapta az engedélyt, Így hát minden rendben volt. Most aztánOttó val együttesen, igen ravaszul láttak neki a munkának. Ottó csak azzal állt sz3 ba, akiről meggyőződött, hogy izig-vérig katolikus, ezért még vasámaponkini meggyőződött, hogy az illetők járnak-e misére, aki aztán alkalmas volt, aszal becsületszóval megfogadtatta, hogy nem szól addig senkinek az ügyről, mig minden készen nem lesz. Heininek már nehezebb volt a feladata, de azért neki is sikerült január végére 20 embert megnyerni az ügynek. Kápolnáról, otthonról, könyvtárról P. Félix gondoskodott és ezzel meg is volt minden, ami az elinduláshoz kell. Február 2-án jöttek először össze a tagok. Megállapították az összejövetelek idejét és közös megegyezéssel az alsó három osztályban a jelöltoktatást Heinire bízták. A páter végiglapozta a kongregáció hős elődeinek a történetét.- Az Isten Anyjának lovagjai, mondotta, mutassanak utat azoknak,akik el-14 -
