Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
& MIÉRT BÁNTOD JgfA MEAIEGET ? AVAGY CSERKÉSZSZEMMEL A FÖLD ALATT... Kedves Cserkésztestvérem! Ebben a hónapban tulajdonképpen; arról szándékoztam Írni, hogy "a cserkész vidám és meg-) gondolt". A napokban azonban olyan élményben volt részem, amit minél elóbb szeretnék közöl - ni Veled. Ezen az eseten különben magad is mosolyogni fogaz (remélem!) és egy kicsit el is gandolkoztathat (ebben biztos vagyok). A dolog úgy Kezdődött, hogy gyanútlanul üldögéltem az egyik new yorki földalatti villamoson. Arra ocsúdtam fel merengésemből, hogy egy "vagény" kinézésű ifjonc áll mellettem, kezében pedig egv tipikus verekedő láncot csörget. Nem tudom, másokihógy vannak ezzel a dologgal, de én 'határozottan ideges leszek, ha ilyen áll mellettem, különösen, ha pálinka illat árad belőle. Gondoltam, felesleges az idegeimet fárasztanom s a következő megállónál kiszálltam. Vártam a kővetkező vonatra. Várakozás közben történt a mulatságos eset. .Ártatlan külsejű mérleg hivta fel figyelmemet - olyan, amely sok mindenre képes és sok mindent tud. Ha egy centet dobsz bele, megmondja,, hogy a csillagokban mi van megirva rólad. Ha pedig őt centtel eteted, ráadásul még ázt is elárulja, hogy milyen nehéz vagy. A mérleg történetem egyik szereplője. A másik egy (amint hamarosan kitűnik, szintén sok mindenre képes ) hölgy, akire az elBÖ cserkésztörvény értelmében nem éppen alkalmazhatom ama szép jelzőt, hogy "karcsú". A hölgy nagyon mustrálta a mérleget, meg azt is, hogy fi&yeli-e valaki. Erre én természetesen feltűnően elfordultam, bár szörnyen érdekelt, hogy a "lady" egy vagy öt centet dob-e a masinába. E tény ismerete igen fontos lenne a fejlemények kiértékeléséhez - gondoltam. Az történt ugyanis, hogy a pénz halk csörrenéaét hamarosan nagyobb zaj követte : a néni nagyot fújt ég teljes erejével belerúgott a mérlegbe, (Gondolom, ezt csak egyik lábával tette, mert mint köztudomású, ha az ember egyszerre két lábbal rúg meg valamit......... Márpedig, amint jobb szemem sarkából láttam, hősnőnk állva maradt.) Nem vagyok tehát biztos abban, hogy mi volt a felindulás oka, a néni terjedelméről Ítél - ve azonban azt hiszem, hogy nem a csillagokkal volt baj... Tekintve, hogy éppen megszabadultam egy verekedős "palitól", semmi kedvem sem volt újabb kellemetlenségbe keveredni s a "rúgás" oka után érdeklődni. De időm áem volt, mert jötta várvavárt vonat, beszálltam, elgondolkodtam a látottakon, illetve a hallottakon... Arra a megállapodásra jutottam, hogy a néni, ahelyett, hogy a szegény, ártatlan mérle - get rugdalná, Jókkal jobban tenné, ha - mondjuk - kevesebbet énné. Elvégre az öt cent nem jogosítja fel mindenféle barbarizmusra s különben is, nem a szegény mérleg bűne, hogy a néni meghízott... Ekkor aztán Rád gondoltam s egy másik megállapitásra jutottam: Ha kővetkező bizonyitvány kiosztáskor nem akarod tanáraidat ostorozni (ha nem is tettlegesen, legalább szóban és természetesen a hátuk mögött) s rájuk kigyót-békát kiáltani, mert Téged meg mertek buktatni akkor láss neki a tanulásnak már most, és pedig komolyan! Ez az eset meggondolandó része. Jó munkát! Ádá m Atya U. I. Cimem megváltozott. Leveleiteket, kérdéseiteket küldjétek erre a cimre: Rev. John A. Ádám, S. J. Fordham University New York 58, N.Y., U.S.A.- A -
