Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-04-01 / 4. szám

den cserkész ellene volt. Az volt az éltalános vélemény, hogy sokkal cser­­készszerübb a petróleum és zseblámpa világítás. így aztán meghagytuk a régi rendszert. Miután a csapatnak van egy csónak­ja is, a múlt évi táborunk tartalmára szereztünk rá egy motort. Gondoltuk, örülni fog mindenki. Bizony téved­tünk! Amikor az idei tábort készí­tettük elő, ismét felmerült a kérdés a csónak motorra vonatkozóan. Heves ellenzés a cserkészek részéröl. Nem kell motor! Jobb az evező meg a vi­torla, de még jobb lenne egy tutaj, így aztán a műszaki őrs még a tábor előtt összeállított egy tutajt hor­dókból és gerendákból amit ki is hoz­tunk ide. Látni kellene, hogy milyen boldogak vele - fejezi be a történe­tet Bernhardt Béla. Éppen visszatérünk a parancsnoki sátorhoz, amikor a gyakorló tpk. te­lefonon kiadja az utasítást az ebédre való sorakozáshoz. Jó látni ebédköz­ben a megelégedett arcokat. Ebéd után szabad foglalkozás van. Ekkor egy idősebb tiszt felügyelete alatt fürdeni is mehetnek a cserké­szek. Közben a tisztikar összeül, hogy kiértékelje az aLözö nap lebo­nyolított egésznapos akadályversenyt. Engedélyt kapok a kiértékelésen va­ló résztvételre. Eleinte nem sokat értek az egészből. Amint hallom, az őrsök egymásután indultak útnak az ismeretlen cél felé. Útközben kapták meg a feladatokat amelyeket végre keL- let hajtaniok. Sajnos nincs módomban részletesen leirni a lezajlott ese­ményeket, hiszen azok megtöltenének egy kisebb könyvet is. Mindent összevetve nem volt könnyű dolog. Az őrsvezetőknek igen meg kellett dolgozniok az esetleges siker­ért. Tudniok kellett az iránytű pon­tos használatát, - térkép olvasás, nyomkeresés, tájolás és térképkész ités, morze jelek vevése-adása. "Halott" ember az ótszélen. Mi a teendő? Lát­hatatlan Írással rejtjelzett levél,stb. Tenaészetesen minden akadálynál pon­tozó bíró egy-egy tiszt képében. Min­dent összevetve: Valamennyi Örs meg­oldotta foládatait - ki jói, ki kevés­bé sikeresen, de nem rosszul, igazolá­sául annak, hogy az egész évi kiképzés nem volt hiábavaló. Amint körülnézek, látom,hogy már vagy negyven gépkocsi parkol a táboron kivtíl létesített parkoló helyen. A cserkészszülök és vendégek kocsijai e­­zek. Ekkor tudom meg, hogy a ma esti tábortűz nyilvános lesz, s a tábor nyitva a vendégek számára is. Alkonyaikor fellobban a tűzi Mi néhányan "idegenek" szinte hihe­tetlennek képzeltük el, hogy ilyen messze hazánktól is otthon érezzük ma­gunkat . A tábortűz első része komoly, kato­nás volt. A parancsnok, a csapatlel­készek, majd a szülök nevében Majsay Ottmár tartottak rövid beszédeket. Ez­után került sor az újabb cserkészek felavatására. Megkapó, felemelő lát­vány. Ezután mindenki felvidult,mert más­fél órán keresztül jobbnál-jobb, vi­dámabbnál -vidámabb jeleneteket, nótá­kat, játékokat láttunk és hallottunk. Mikor pedig 10 órakor megalakult a "szeretet-kör", és a szülők -látogatók a cserkészekkel kéz a kézben énekelni kezdtek, nagyon sok hang meg-meg csuk­lóit, talán az esti párás levegőtől, vagy talán valami mástól. Ki tudja?! Jó munkát! Takách-Tolvay László-1

Next

/
Thumbnails
Contents