Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
Kn>T£LF.rf irtr: erHÉS^rRalz Nagy Lajos után IV. A béka A béka a tó partján ugrál. Itt mindjárt felvetődik az a kérdésj hogy miért ugrál a tó partján. Hát erre a kérdésre többfele feleletet adnak a tudósok. Először is azért, mert a tóban nem ugrálhat. Másodszor azért, mert a lábának alkata miatt nem tud járni, tehát kénytelen akkor is ugrálni, amikor rossz kedve van. El lehet most mér képzelni, milyen csapás ez a békára, ha rossz kedve van, mert az ember ilyenkor lehorgasztja a fejét, és leissza magát a sárga talajig, mig a béka, ha valahová el akar menni, mégha rossz kedve van, akkor is kénytelen ugrálni. Az iskolai természetrajzok szerint a béka tenyérnagyságura nő meg, ami annyit jelent, hogy egy teljesen kifejlett béka akkora, mint az ember tenyere. En még pontosabban meghatározom az állat nagyságát, mert azt mondom^ hogy nem akkora, mint egy férfi tenyere, hanem mint egy no tenyere. De azért egy csinos hölgyre mégsem mondható, hogy a keze akkora, mint egy béka. A béka petéit a vizbe rakja, s ott a nap melege kikölti. A petéből egy halalaku lábatlan állat bújik elő, amelynek a feje mögött két oldalt kis cafatok lógnak le? ezek a kopoltyui, ezekkel lélekzik. Ez nagy előnye a békának a szegény emberrel szemben, akiről szintén cafatok lógnak le, de amelyekkel nem tud lélekzeni. Nem is hivják ezeket a cafatokat kopoltyuknak, hanem ruhának. Szóval ebből a vizben lábatlankodó, kopoltyus-cafatos kis béka-kezdeményből, amelyet népiesen ebihalnak is neveznek, lassanként kifejlődik az igazi béka, úgyhogy megnő, a kopoltyuit elveszti, tüdeje képződik, lábai nőnek, a farka összezsugorodik: most már kimászik a vizből a szárazföldre, és ott ugrál, mégpedig zeneszóra, mert a többiek őrülten kuruttyolnak, brekeknek a tó partján. A békák közt leggyakoribb a tavi vagy a kecskebéka, a zöld béka vagy leveli béka, és a varangy. A varangy igen undok állat, de szerintem ez gusztus dolga. A him varangynak például egy nőstény varangy jobban tetszik a legszebb kolibrinál is, és egy páva hiába is lenne szerelmes egy varangyba, a varangy sohasem viszonozná vonzalmait. A békák sokféle hasznos szerepet töltenek be. Például fogdossák a szúnyogokat a tó partján, amivel a fürdőzőknek hasznos szolgálatot teljesítenek. A gyorsan repülő szúnyogot úgy fogja meg, hogy hosszú ragadós nyelvét lasszóként használva a repülő rovar után veti, s ha a béka ügyes, akkor a szúnyog ráragad A béka nem igen válogatós és mindenféle szúnyogot megeszik, még a betegeket i% érdekes, ho^y mégsem kap maláriát. Egyszer egy tudós egy mocsaras dzsungelben elkezdte számolni, hány maláriát terjesztő szúnyogot eszik meg egy béka. Eljutott egészen a 34-569.-i§,. tovább nem tudta számolni, mert maláriában meghalt. Oh, nem a béka, ő! S igy a tudomány áldozata lett. A szalamandra rokona a békának, de nem nagyon hasonlit hozzá, sőt az alakja is különbözik tőle. Ez persze nem tesz semmit, mert a szép Kovácsné is rokona a potrohos, hármastokáju, ötvenkettes lábú Némedinek, s ő sem hasonlit hozzá, sőt az alakja szintén különbözik tőle. Búcsúzóul azt a tanácsot adom, hogy ne egyetek sok békát, mert akkor brekegni fogtok, és felcsúszik a gallérotok. Lüké de Tóni-18-