Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-03-01 / 3. szám

Mély átérzéssel és odaadással jelenítik meg a Kömives Kelemen balladát a cserkészlányok és fiák; bizonyság ez a magyar népi kul­­tára iránti ragaszkodásukról. Majsay Ottmár, a Szervező Testület elnökének beszéde megragad mindenkit. Megrázóan adja tudtál, hogy miért kell mindenáron fenn­tartani idegen földön a magyar cserkészmozgalmat. Közönségünk is­mét könnyes szemekkel és könnyes lélekkel fogadja a magas szárnya­­lásá szónoklat minden egyes szavát. Ezután késeregve-sÍrva szállnak elő a melódiák Kálmán Attila 12 éves cserkész hegedűjéből. 0 már idegenben született, de gyer­mekszíve ágylátszik megérezte a rideg kottapapirra vetett hangje­gyekben a valódi érzelmeket. Méltán megérdemelte a tapsot. A szanyi kisverbunkot kicsinyeink táncolják, s bár sikerük nagy, az idő rövidsége miatt nem ismételhetnek. Most az egész csapatot látjuk a színpadon. Erőteljes, megrázó elöadásu szavalókÓTasunk hatalmas sikert arat, s a zenei aláfestés szépen illeszkedik a témakörbe. (Triznai: Hontalanok Fohásza). És sor kerül a magyar egyházi és társadalmi szervezetek által adományozott zászlószalagok elhelyezésére. Tizenkétszer hajlik mag a nemzetiszinü csapatzászló, hogy mindannyiszor egy-egy ájabb szalaggal diszitve és ájabb barátokkal gazdagodva emelkedjék fel. Megható és felemelő látvány! Fáj, hogy a Magyar Református így­­ház elfeledkezett rólunk. Ismét kürtjei: Menet!, s lassan szétházódik a függöny. A színpadon katonás rendben áll a csapat vegyeskara. Felcsendülnek a régen hallott katonanótákl A leányok kezdik... a fiák meg foly­tatják..., együtt zengik az énekeket: Sej, Nagyabonyban.., A ká­nyái birÓ háza..,, KLvitték a szeretőmet magyar katonának.., - kö­veti ezeket egy három szólamu kánon: Gábor Áron rézágyája, s vé­gül a "Huszárgyerek...". Itt az ismétlésnél jobbra át, eé kivonu­lás. A közönsés ütemesen dübörögve tapsol. Ezután valódi magyaros borosüvegekkel járják a nagyok az A- szódi páros férfi táncot. Minden tökéletes, közönségünk nem tud kikerülni a hatás alól. Újból a kicsik következnek. Oly odaadással és lelkesedéssel dramatizálják a "tizgombos" nóta szövegét, hogy siker irányában semmi kétség nincsen. Utolsó számként mutatjuk be a palóc mártogatóst. Fergeteges siker, a közönség tombol. Ismételni kell. Befejezésül a Himnusz éneklésében egyesül mindenki. Azután megszólal a kürt: "Lefájás!" Újabb parancsszavak, s az Őrsök - mig a zenekar elhelyezkedik - átrendezik a termet, s hamarosan megindulhat a tánc. Külön fejezetet kell szentelni a büffének. Lehetetlenség Jön­ne leirni, hogy az milyen gazdag. Minnen mi jÓ, hegyként- tornyo­sál va várja a fogyasztókat. Ezt mind-mind a cserkészszülök áldo­zatkészsége valósította mag. A közönség nem panaszkodik. Szeszes­ital nincs, de a hüsitök és feketekávé mellett is mindenki jól ér­zi magát. A cserkészek, mind udvarias házigazdák mindent elkövet­nek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Kiszolgálnak, ülőhelye­ket, asztalokat varázsolnak elő. De azért marad hely a táncnak is. Micsoda forgatag 1 11-kor kiürül a büffé. Szinte megfoghatatlan , hová tűnt el az a mérhetetlen mennyiségű ital és étel. 1/2 12-kor elhallgat a zene, s egy szmokingos ár szólal meg . Bachmann Géza, világhirü hegedűművész, a Sydney-i szimfonikus ze­nekar szólistája meghatottam mond köszönetét azért a szép estéért, és bejelenti, hogy a közeljövőben önálló hangversenyt tervez, s annak tiszta jövedelmét a csapatnak ajánlja fel. A cserkészek ne­vében a Pamok Ur mond köszönetét.-15-

Next

/
Thumbnails
Contents