Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
Kanizsai oonoTTya Odahaza folynak még az ásatások "nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács" környékén. Az egyik első lelet ugyancsak könnyekre döbbentette még a ma élő kutatót is, aki pedig sok egyéb viharét ismeri az azóta eltelt négy és fél évszázadnak. Egy hatalmas tömegsirt tártak fel, amely csupa test nélküli fejnek adott nyugtot mostanáig. Vájjon kik lehettek azok a hősök, akiket a kegyetlen győztes ezen a tömegvágóhidon mészároltatott le? Talán a súlyos sebesültek, akik már rabszolgáknak sem voltak jók, vagy éppen a nagy csata élén járók, a hős vezérek? - Még a történelemtudósok előtt is talány ez a kérdés. Hanem az bizonyos, hogy 1526 augusztus 29.-én, Keresztelő Szent János fővétele évfordulóján nemcsak ezeknek a névtelen hősöknek a fejei szálltak a gyalázatnak szánt jeltelen sirba. Velük együtt porbahullt egy nagymultu nemzet dicsősége. Letört az a nagyhatalom, amely addig egyedül állította meg az akkor - immár 150 éve a Nyugat letiprásáfa törő Kelet pusztitó hadait. II. Lajos király seregének több mint a fele, vagy 15.000 ember elesett a csatában, a többi futott, amerre még lehetett. Nyitva állott az ut a hóditó'horda előtt, ha tetszett Budáig, vagy akár Bécsig. A szultán maga is kételkedve fogadta az ölébe hullott nagy szerencsét. Nem hitte el, hogy a fősereget magát verte széjjel, s várta egyre az élet-halál harc nagy napját, várta Mátyás verhetetlen seregének valamilyen utódát. De a hires fekete sereg nem volt többé. Csak sirás, gyász és fejet vesztett torzsalkodás maradt az országban, és ez az utóbbi volt a legnagyobb baj. A magyar politikusok jobban gyűlölték egymást, mint ahogyan szerették hazájukat. Nem tudták eldönteni a nagy kérdést: Kelet vagy Nyugat problémáját. Az ország ekkor már félezer éve tagja volt Nyugat nagy keresztény kulturközösségének, és vállalta a rárótt nehéz történelmi feladatot: a bástya szerepét, a kereszténység védelmét minden keletről .jövő támadással szemben. S ime most mégis voltak nem is kevesen, akik hiábavalónak látták ezt a véresen nehéz történelmi szerepet. Próbálkoztak, hátha könnyebb volna megalkudni Kelet hóditóival, mintsem hadakozni ellenük. S valóban, mintha a Nyugat is ezen a véleményen lett volna; a segítségünkre szánt erők akkor is, de azóta is de sokszor torpantak meg az ország határán. Tétlenül nézték, hogyan vitázik, civódik egymással a magyar, s közben hogyan csapolja vérét, hurcolja rabszolgaságra fiait a hóditó Kelet... Ebből a sötét háttérből agy gyászfátyolos asszony alakja tűnik fel. Neve és emléke ma is él Kanizsai Dára nagyasszonynak, talán élénkebben, mint a sok civádá politikus kortársának. Mit tett, hogy emléke örökké megmarad? Temetett. Semmi mást. Csak anbereket fogadott, 3 az éj leple alatt, - talán halálos félelemmel a szivében a török közelsége miatt - de végigjárta a nagy csatateret, és eltemette a holtakat. Nem volt hős, csak részvétet érzett az elesett hösök iránt, és kegyeletet az elhunytakkal szemben. Nan politizált és nem szánokolt, csak hádolt. Nem voltak a világot megmenteni akaró áj eszméi nem hirdetett áj politikai irányokat, csak mélyen érző szive volt. Nagyon kellettek abban a korban a hösök, a lángledkű hadvez érek.neki csak hite volt. Nem vitázott a sorskérdésekröl, fielet-Nyugat problámáirál, hanem járta a Gondviseléstől neki szánt utat. Lehajtott fejjel járta, és könnyes szemmel, de tette, amit a szive diktált. Kereste szeretteit az elesett hösök között, hogy végtisztességet adjon... Nekik, és a többieknek. Temetett. S Kanizsai Dorottya nagyaszszony a maga részvevő jászivével tál Öté kora hatalmasait, s példaképe maradt naazete fájdalmas édesanyáinak. Ok tartották meg nekünk ezer éven át az országot , nem a politikusok. A jeltelen sirban nyugvá hösök és siratáik. A vég és a könny. Mert ne felejtsd, nem a fecsegés, nam a hangoskodás, még kévést! é a szétházas az, ami maradandát alkot. Hanem a t e t t I A jázan, a hétköznapoknak oly nehéz kötelességteljesitése. A mindennapok munkájának zugoládásnélküli maradéktalan ellátása. ■Csak" ennyit tett, "csákóbbon volt nagy Kanizsai Dorottya.- Hegedűs Béla - -7-II.Lajos király holttestét megtalálják a mohácsi csata után (Székely Bertalan festménye után)
