Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

'(folyt.5.old.)

Mert valóban lakomáztak a rabok. Ott térdeltek az ősz püspök előtt sorban s áhítattal fogadták a gunyul leküldött aranyedényből a legszentebb lakomát.- Örüljetek, mert szivetekbe költözött a ma születet KisdedlAlleluja!.

Guiscard mindezt csak fátyolon keresztül látta. Szeme egy anyán csüngött aki apró gyermekét magasra emelte, hogy megmutassa neki az Ur szállását.

És egyszerre felszakadt benne az az emlék, ami ott vajúdott tudata legmélyén. Úgy érezte, ölbeli gyermek újra és édesanyja gyenge, puha keze emeli fel, fel, mindig feljebb, az imádkozó emberek fölé, hogy megláthassa az oltár előtti jászolt, hol a Kisded pihen.

Szemét merően a börtönsarokba tegezte, hol piszkos szalma halmozódott csupán, de o úgy látta, hogy csupa fény, ragyogás az a sarok, gyertyák meleg lángja világit és a jászol előtt sok-sok virág nyílik, amit ketten hordtak oda édesanyjával s nem engedték, hogy a szolgálóleányok cipeljék, aztán ...igen... egy fiatal pap... 0, hiszen az a püspök volt maga!... felnyújtotta a kelyhet és ő édesanyját követve meghajtotta térdét...

Guiscard lovag előtt összefonódott a múlt és jelen és amikor megcsendült a csengő, elrévedezve ereszkedett térdre. Inas, kérges keze támasztkeresően tapogatott rég meghalt szülője után, mintha ott lenne mellette. Annyira erőt vett rajta az emlékáradat, hogy valóság volt ismét minden, ami már időtlen-ideje a halálba fakult.

S nem is kelt fel, amig a mise tartott, sőt utána is ott térdelt még sokáig, mellére hajtott fejjel. A^püspök latta a majdnem^hihetetlent,látták a rabok is, de nem álmélkodtak, lehelettel sem zavarták meg. Szolgái ^és a cimborák lassan ellopakodtak mellőle mire künn beköszöntött a hajnal, egyedül maradt... Már hasadt a késő téli reggel, midőn nehéz lélegzettel magára eszmélt. Görnyedt derékkal állt fel aztán hangtalan léptekkel elóvakodott. Az ajtó tarva-nyitva maradt utána.

Egész délelőtt jövés-menés zaja hatolt le az udvarról a tömlőébe, parancsszavak pattogtak, paripák ^dobogtak, dübörgött a felvonóhíd.Később pedig minden elcsendesedett.

(folyt.16.old.)

Tudjátok-e, hogy a "regős" szó nem a cserkészetben találta eredetét? Történelmi vonatkozásain kivül népünk életében is megtaláljuk a regősöket, különösen Dunántúlon és Székelyföldön- Legtöbb helyen Karácsony másodnapján, azaz December 26.-án regölnek. Fiatal legények járják a falu utcáját s közben éktelen lármát csapnak síppal,dobbal, láncosbottal. Be-betérnek a kapuk alá s jószerencsét kívánnak a ház népének, a ház gazdájának, aki aztán megvendégeli okét. Esetleg pénzt is kapnak. A rigmust, illetve a regőséneket igy jegyezték fel az egyik faluban:

Adlon az Úristen ennek a gazdának Száz hold földet, egy darab ekét,

A mellé még szerencsét.

Haj regő stb.

Pádon ül a gazda,posztó nadrág rajta. Ezer forint a zsebébe,

Fele a gazdáé,fele szegény regölőké. Haj regö stb..- 15 -