Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-12-01 / 12. szám
If Verőfényes nyári reggel van. A felkelő napsugár bearanyozza az őrségi dombokat. A falu már kora reggel óta hangos, hiszen a gazdák mind készülnek ki a földekre. Amint végig megyek a hosszú főutcán valami csodálatos, rég nem érzett boldogító nyugalom vesz erőt rajtam. Az ut két oldalán tiszta fehérre meszelt dunántúli tornácos házak sorakoznak. Az utón megrakott lovas szekér jön. A szekér tetején hetyke arcú fiatal gazda ül. Ismerem, az egyik szomszédunk. Mikor mellém^ ér. megemeli kalapját. Ekés dunántúli nyelven köszönt: "Adjon Isten jó reggelt, szomszéd urí", mire én is ad^on Istennel válaszolok neki. Amint tovább megyek, innen is, onnan is az udvarokból, az alacsony kerítések mögül fejkendős anyóka, vagy fiatal leány, egyegy idősebb gazda, va^y fiatal gazda legény köszönt igy reám. Itt-ott. megállók egy szóra valamelyikükkel, de csak röviden mert őket is, engem is hiv a munka. A Krizsmanics borkereskedő házának kéményén gólyafészek van, benne két gólya kelepel. Hirtelen tudom, mi a boldogító érzés, mely erőt vett rajtam ezen a nyári reggelen. Tizenhat évi idegenben való bolyongás után hazatértem, ide, erre a^kis magyar szigetre, az Őrségre, Felsőőrre-Felsőőr, kis magyar mezőváros, az őrségi magyarság elismert központja központja. Központja egyben az itteni magyar településeknek is. Három ősi magyar^település fekszik körülötte:Alsóor, Őrsziget és Őrállás. E négy helységnek lakossága ma is zömmel^ magyar, volt székely határőrök leszármazottai, kiknek őseit körülbelül 600- 700 évvel ezelőtt telepítettek le ide még Arpádházi királyaink a magyar gyepű védelmére. Székely származásukat bizonyítják az itt elterjedt családne- 8 -mohaik vek is, mint Zarka, Bállá„Zsámár, Zámbó, Seper, Palánk, stb. Ők maguk is büszkén vallják magukat székely ivadékoknak. De még a németnevü családok is, sokan mint a Ritterek, Wallnerok , stb., büszkén vallják magukat magyarnak. Augusztus 15., Nagyboldogasszony napja. Felsőőrön búcsú van ma, akárcsak otthon valamikor Magyarországon, akármelyik kis magyar faluban. A templomban a féltizes magyar misén Nyers János atya, a grazi magyar katolikus lelkész áll fent a szószéken és beszél a magyarok Patronájárói az itteni testvéreinknek. A plébános ur hivta meg erre a napra, amint már ez otthon is szokás volt. ügy tűnik, mintha a főoltáron Szent István és Szent László királyaink szobrai helyeslőén bólogatnának. Mert ők állnak őrt a felsőőri templom főoltárán és vigyáznak az itteni magyarokra. János atya kéri az Ő segítségüket és közbenjárásukat is a Nagyasszonynál árva népünkért,mely csak 2Ő kilóméterre innen, mint egy idegen világban sínylődik a vasfüggönyön túl. Vége a prédikációnak és amikor János atya újból az oltár elé lép és felhangzik a "Credo", felbug az orgona és ősi erővel tör fel az itteni magyarok ajkán a bánat és könyörgés: Az elmúlt vasárnap délelőtt levitt utam, az egyik itteni igazi kis magyar településre, Őrszigetre. A község ^kicsi, lakói nem gazdag emberek, néhány holdas magyar gazdák, de a falu sajátságos légköre m§r az első pillanatban megcsapott. Orsziget kb. 6 km<re van Felsőőrtől. A főúttól pedig kb. 1 km.-re fekszik erdős dombok között. A házak jellegzetes tornácos, tiszta magyar -parasztházak. Előttük az
