Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-11-01 / 11. szám
NEVETŐ FEJFÄK /nr /evMtRk; .LoSjA<ycf /<tr HITu rW <e«fe. Régen nem márvány meg kőkeresztek álltak vigyázba a halottak felett. Akkor a köszöntés szerint járta a divat» Adjon Isten minden jót, diófából koporsót.... s abból, vagy szép tölgy - fából állították oda a keresztet is. Nagyon megszólták azt, különösen az egyszerűbb nép körében^ ki a halottjának kőkeresztet vagy kotáblát rálátott fejtől. Na! Nézd csak!... nem akarja ez a selyma, hogy feltámadjon az öreg, kőkeresztet rak neki! Hogy cipeli fel ez a szegény ember, hiszen hálni jár bele a lelek... az a hiedelem ugyanis, hogy feltámadáskor mindenki viszi a sírkeresztjét az ítélő elé s annak igy nem szabad nehéznek lenni, mert hosszú az ut odáig. Ezzel s hogy a fa közelebb is volt, jobban is lehetett kifaragni, magyarázható az, hogy miért akart s miért akar a magyar ember ^ fakereszttel berukkolni az égi ármádiába. A szép, faragott fejfak, ^sírkeresztek készítői is meghaltak már rég, a szép népi szokásokat kiölik a modern világ sablónos cementkeresztjei» Gyerünk el most a halottak idegén oda is, ahol már nagyon kevesen imádkoznak, ahol már alig-alig gyújtanak egy gyertyát. Gyerünk el a regi temetőbe, ott még találunk sok szép művészi lélekre valló magyar fejfát, keresztet» Sokfelé jártam Magyarországon s mindig elmentem a temetőkbe, hogy ezeket a szép, rozmaringkoszorus fejfákat, kereszteket lerajzoljam. E gyűjtögetések alatt nagyon sok érdekes^ a készítőjére vagy a készíttetőjére jellemző fejfákat, feliratokat találtam . melyek a maguk egyszerűségében roppant érdekesek s nevettetőék. így van.bármily furcsán hangzik is. Azt hittem, csak a borospoharak mellett született meg az a sok érdekes sirvers, melyeket nálunk hallottam, ha társaság jött össze s most ime, itt olvasom az egyik sajómenti temetőben, hogy: Koporsót készített Spisák János másnak, Más készité el most Sp. János bának. Vagyis a koporsókészitő János bácsit is elérte a közös sors s meghalt» Hát aztán én is elkezdtem nemcsak a fejfák, hanem a felírásuk után is érdeklődni s jócskán összegyűjtöttem belőlük. Most közzéteszek belőlük egy párat, lássátok Ti is, hogy micsoda talpraesett humor s lakonikus kifejezésmód él népünkben. A faragó mester volt a versgyáros is s ő dikicselte rá bicskájával a kifaragott fejfára a rozmaringkoszorut is. a verseit is. Hát aztán, ha nem fért ki,elválasztotta,ha megszaladt a bicsak. hát egy kicsit olvashatatlanabb lett a vers. de hiszen akkor több türelmük volt az embereknek olvasgatni. Nem minden betűre lehet ráismerni s különösen az "y"nál van baj. Eszembe jut Móra Ferenc. Okét is úgy tanította a csizmadiames - tér, hogy nem ismerte az "y"-t s a hogy vagy-ot úgy olvasták, hogy "hogi vagi". Majd igy van itt is. A sorok elválasztására gyönyörű példás Gomba Jánost akkor tettük, ide Kikkorra bőribül kirázta a hide gAttya pedig Márton, az öregebb Gomba Ka rukkolt utána a paradicsomba. Ez is ebből a temetőből valós Itt nyugszik Tesky Ki e mohos sirbul leski. Ki ne ismerné pld. ezts Itt nyugszom ón, olvasod te, Olvasnám én, nyugodnál te. Gyerünk egy kissé beljebb! Van ám olyan forsriftos fejfa is, amelyre ez vagyon irvas Kérlek, utas, hogy az ajtót Nyisd fel itt nagy kegyelettel, s belül az ajtón igy folytatódotts Mert Itt nyugszik Varga András Nejével és gyermekével. Tedd be most már az ajtócskát És elmehetsz békével! Ha bekerülünk a Tisza mellé, ott is van igen sok furcsa dolog.Az egyik temetőbejárat feliratos ékessége igy ÖL- 6 -(folyt.12.old.)
