Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-10-01 / 10. szám
lyett reggelenként amugyis eljártuk /a szomszédok nagy csodálatára akik bizonyára azt hittékj hogy valami uj torna rendszerrel próbáljuk testi erőnket fejleszteni/ igen nagy bizalommal vártuk esti fellépésünket. De annál jobban meghűlt bennünk a vér, amikor tánc közben hirtelen gyorsulni kezd a zene, gyorsul, gyorsul, mi pedig már lihegünk, hogy kövessük az ütemet... Bizony az történt, hogy a derék "énekkar" elsiettette a felvételt. Ez azonban nem rontott sikerünkül. Csak mi tudtukj hogy a táncot "eltol - tűk". Amint mar említettem a trinidadi nép nagy zenebarát. A népművészetet is nagyon kedvelik. Táncunk kezdetén nagjy csend keletkezett, mig az első bokazók enyhe derültséget okoztak. Eurcsálták a nyugodt, méltóságos, egyforma mozdulatokat, melyek annyira különböznek az izgó-mozgó lépésekkel teli táncaiktól. De a nevetés lassan csodálkozásba fulladt, amikor a gyorsabb lépésekhez értünk. Táncunk befejezésekor hatalmas tapsot kaptunk, s ettől kedve időnként tanítanunk kellett a lépéseket a trinidadi cserkészeknek. Bokázni és csapásolni bizonyára megtanultak néhányan és a sapkatáncot most már ugyanolyan szeretettel járják,mint mi a "Ginganguliguli"-t vagy a "Coco - tee"-t énekeljük... Mi persze a hangszalagot félretettük és az egészet újból áténekeltik Csak az volt a baj, hogy zenénk most már kissé lassú le'tt. Csencselés és annak következményei. Mint minden Jamboreen, igy Trinidadban is lázasan folyt a "csencselés" vagyis a cserkészjelvényekj egyenruhadarabok, emléktárgyak cseréje. Mint a valóságos kereskedelmi piacon, kialakultak a valuták: egy francia különpróbajelvény többet ért egy trinidadinál, jamaikai cserkészkalap értékesebb volt a british guianainál s igy tovább. Mi a tábor végére tartogattuk "áruinkat", hogy igy nagyobb értékük legyen, így is- történt. A jubileumi tábor jelvénye például 6-8 más nemzetiségű jelvényt ért, a Hungáriáról nem is beszélve. Arvalányhajért pedig akármit kaphattunk. Persze mindenki akart velünk csencselni, úgyhogy egymásután érkeztek az érdeklődők kis dobozaikkal. Leültettük őket "fogadóterraünkben" az asztalhoz, és ezzel megkezdődött a "csencs". - Mit kértek egy ilyen jelvényért? - kérdezték tőlünk és ezzel elénkrakták a dobozokból a cserkész jelvények, emléktárgyak nagy tömegét. Ügyelni kell ám a csencselésnél ! Ered barátunk /Kanadából/, ha jól tudom, ing és kalap nélkül tért haza...-. Hazaérkezésünkkor szüléink és barátaink alig ismertek reánk, amikor a Rio-i repülőtéren cserkészkalapban,jamaikai nyakkendővel, bambusz nyakkendőgyürüvel, angol övvel, barbadoszi nyakdisszelj mexikói nagykalappal felszerelve szálltunk ki a repülőből. A kormányzó látogat. Nem csak a cserkészek és polgári látogatókj hanem a sziget magas közéleti személyiségei is kiváncsiak voltak reánk. Ilyenkor ünnepélyesen felsorakoztunk és úgy vártuk a látogatást: Lord és Lady Ho-Choy-t, Trinidad kormányzóját és feleségét, Trinidad miniszterelnökét, a Nyugat-India Federáció miniszterelnökét, kabinetminisztereket és egyéb fontos személyeket . Baj csak akkor történt, amikor várat-A miniszterelnök áz "M.Cs."'-t Lapozza. lanul kaptunk látogatót /tudniillik a látogatások csak d.u.2 órától kezdve jöhettek a táborbaj mi meg ebédtől 2.ig lepihentünk a sátrakban/.Egy ilyen alkalommal, miután hangokat hallottunk és kinéztünk a sátorból, látjuk, hogy a táborparancsnoksájjj magasrangu tagja e^y elegáns hölgy társaságában éppen táborunk felé közeledik.Fényképről megismertük: t Lady Hailes, a főkormányzó felesége.' Lett ám riadó! Csakhogy saét nem mentek a sátrak a nagy öltözködés alatt! Mire Lady Hailes megérkezett, csak Gyuri készült el. ő fogadta a lá(folyt.11.old.) T
