Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-10-01 / 10. szám

MAGYAR CSERKÉSZ

MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG XII (36.) évf. 10. szám. — Ára egész évre 3 dollár — 1 pld. 30 cent. — 1961 október.

OKTÓBER

SUe$Dc8oUeJ}»UlB»U«jBbU4B90<S£Ue&9(J

Lankadt őszi fény fátyolozza a tarka ppmpába öltöztetett erdőt. A tér - mészet egyre mélyebben halad az őszbe. Fecskék, gólyák, szárcsák, az énekes sárgarigó is elrepülnek már melegebb tájakra. Korán alkonyodik s sietnek meggyujtani a város sok-sok lámpáját.

Október van és ez a hónap különös jelentőséget tart ma a magyar ember számára, öt esztendővel ezelőtti napok térnek vissza a múltból amikor a magyar nép felkelt, hogy lerázza az idegen elnyomást . Diákok, munkásifjak ezrei vonultak fel akkor a főváros utcáin és az ország szabadságát követelték. Mint elődjeik, a dicsőséges 1848-as márciusi ifjúság, ők is hittek a nemzet jövő - jében és erős elhatározással fogadták, hogy ezentúl szabadságban akarnak élni. Aztán eldőrrent az első gyilkos sortüz. Sokan elhullottak, de akik megmaradtak fegyvert fogtak és a világtörténelem egyik leghösiesebb szabadságharcát vivták a túlerőben lévő idegen zsarnoksájg ellen. Lelkesedésük, elszántságuk győzelemről győzelemre vitte őket nem csak a fővárosban, hanem szerte a magyar vidéken. Az elnyomók azonban nem nyugodtak a magyar nép győzel - mébe és újabb, sokszoros túlerővel feleltek. Ádáz harc következett, melyben a nemzet legjobbjai a legvégsőkig küzdöttek. Aztán elcsendesedett a harci zaj; a szabadságharcos rádióállomások is egymásután »elhallgattak. Elnémult maga a szabadságra vágyó magyar nép hangja is. Végé-láthatatlan vonatszerelvények hurcolták rabságba a megmaradt ellenállókat, mig a börtönök udvarain százával küldték halálba a hősöket. Kétszázezer magyar ember pedig elindult a nyugati határok felé, hogy idegenben találjon szabad életet.

Cserkésztestvér! Talán magad is a menekülök között voltál és amikor a nyirkos mezei ösvényeken elfáradva az utolsó kilómétert róttad az éjjel sötétjében, nem tekintettél vissza az elhagyott magyar főidre. Később megérezted azonban, hogy kint nyugaton igen komoly köte - lességeid vannak szülőhazáddal szemben. Akár az előbbi emigrációk, akár az 56-os menekültek közé tartoztál, a világ, a befogadó ország népe, ifjúsága felfigyelt Reád, mert Benned látta a hősies magyar nép képviselőjét. Cserkész lettél, hogy a Tiz Törvényt követve és sokezer szabadföldön szétszórt ifjú társaddal együtt munkálkodj a jobb magyar jövőért.

A világ már megfeledkezett 1956-ról. A nyugati országok tehetetlenségükben is velünk éreztek és elismeréssel adóztak nemzetünk küzdelme iránt. Most, öt évvel később, CBak né - hány könyv, filmszalag őrzi a régen elfelejtett együttérzést.

Te őrződ tehát Október 23 emlékét, cserkésztestvér! Szabadföldön Te vagy a továbbra is némaságra Ítélt nép szószólója. Ne engedd, hogy a nagy harc emléke feledésbe vesszen, hanem hirdesd szüntelenül a magyar nép szabadságvágyát! Ezt', kéri Tőled ezer és ezer otthon - maradt fiú és leány. Ezt kérte Tőled,utolsó sóhajával a Budapest utcáján elesett hős szabad - ságharcos.

M.P.-3-