Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-07-01 / 7-8. szám

rathoni futó emlékoszlopa előtt. Ö vitte hirül Athénbe egyfutasban K.e. 9-90 szeptem - bérében a görögök győzelmét a perzsa hadat fölött. A csata helyét földpiramis jelöli, márványlépcső vezet föl rá. A tetejéről jól be lehet látni a környéket. A tenger - mint majdnem mindig - mélykék, csendes,szellő sem borzolja a szinét. Az öböl partját végig hatalmas pineák szegélyezik, itt táborozott egykor Dárius serege, mitsem sejtvén a kö­zelgő végről. A Charadra torkolata valame­lyest kimélyitette az öböl partját, itt meg a perzsa hajóhad vetett horgonyt, hogy szá­razra tegye a tízezernyi főből álló hátvéd­­sereget. Herodotos szerint 6.900 perzsa "har­cost veszített Dárius serege, s csak 19^ gö­rög maradt a csatatéren. Csodálatos győze­lem volt ez, repíthette is Athénig Pheidip - pidestl Az örömhír éppen jókor érkezett,Dá­rius egy másik serege majd Athén előtt álott már: a védők uj erőre "kaptak s a közben Ma - rathon felöl megérkező, diadalmas görög se­reggel pozdorjává verték a perzsa csapatokat. Az öblöt kelet felöl a Kynosura fél - sziget zárja le. Talán maga Zeus volt az, aki idecsalogatta az inváziós perzsa sere - get, természetes kikötőt kínálván a hajók számára, s csapdát Dárius katonáinak, akik életükkel fizettek az öböl szépségéért. Kár ilyen messziről is látszik, a görög cserkészszövetség jól választott. Van itt minden, ami egy jó táborhelyhez szükséges:fö­­vényes tengerpart, sátornak, embernek árnyat adó, gyantától illatozó pinea-erdö. 5 csend. Előbb még talán zavart is bennünket az öböl­ből szűrődő nagy csend, amit inkább hangsúly­ozott, mint megört a madárfütty s a partra simuló hullámok halk loccsanása. Ilyen öböl­ben lakhatott valamikor a görög tengerek is­tene és ilyen öblökbe huzódhatttak vissza végső elmélyedésre a földön már mitsem kere­ső bölcsek. Ahogy mélyebbre húzódunk a pineák kö­zött, kutyaugatást hallunk, majd fehérre me­szelt házikó tűnik elő a zöld fenyőágak mö­gül. Mégis laknak itt emberek. A fákon nyomtatott betüjü táblákat fedezünk föl, me­gint nekiveselkedünk, hogy kibetüzzük a szö­veget: a tűzvédelemre hivja fel a látoga­tók figyelmét. Okkal. Valamennyipineán ha­­rántcsikos bevágások s valamilyen, konzerv­dobozból összeszerkezztett gyűjtőedény: az itt lakó emberek alighanem gyanta-gyüjtöge - tők. Azután elő is kerülnek az erdő lakói. Két fiatal házaspár, s néhány gyerek. Kéz­­zel-lábbal, szótárral megyarázzuk, mit is a­­karunk; 1963-ban cserkész világjamboree les itt, sokezer cserkész ver majd sátrat a fák alatt. Nehezen értik, fogalmuk sincs arról mi a jamboree s egyre mesélik, volt itt már igen sok cserkész, tavaly júliusban vagy öt­ven is. Elmondják, csak ők laknak ezen a területen s szivesen látnak bennünket, vér­­folyt. 18.oldalon -13-

Next

/
Thumbnails
Contents