Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-03-01 / 3. szám
Mafla Miska szerencséje Elöljáróban el kell mondanom, hoj*y ezt a mesét egy csörgő szarka találta egy ütött-kopott százeves rossz fazékban, egy gödörben. A szarka felvitte a fészkébe egy magas jegenyefára. A fát egy 77 éves öreg favágó kivágta, a fa eldőlt, a mese kiesett a szarkafészekből. Beleesett az öreg favágó kalapjába,ő meg mérgében felkapta, eldobta, így pottyant be az ablakomon. Én azonnal elolvastam, jót mulattam rajta. Mulasson hát más is, elmondom mindenkinek.- x -Hol volt, hol nem volt, Tiszán in nen, Dunán túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy kis falu. Abban a faluban élt Mafla Miska. Ez a Mafla Miska olyan mafla volt, hogy világ életében azt sem tudta megtanulni melyik a jobb keze és melyik a balkeze. Azért csak éldegélt, adtak neki enni itt is, ott is. A kabátjából ki volt a könyöke. Nadrágján folt, hátán folt.De azért vidáman félrevágta zsiros,foltos kalapját, melybe mindig csirketollat tűzött. Ha kérdezték tőle, hogy vagy Miska, nevetve felelte:- Köszönöm, megvagyok, mint a szurok ragyogok, hogyha adnak, iszom, eszem, de egyszer majd sokra viszem, mukk! Nagyot nevetett Miska. Olyan széleset vigyorgott, hogy a szája egyik fűiétől a másikig ért. Nem törődött ő sem a saját, sem a világ bajával. Megaludt a szalmakazalban, vagy a bokoralatt. Nyáron csavargott, télén koplalt, de se hidegtől, sem melegtől el nem szakadt a jókedve. Mindig csak azt hajtogatta , hogy ő egyszer sokra viszi.- Mert tudjátok meg emberek,asszonyok, egyszer en olyan rettentő gazdag leszek, hogyha kutyát veszek, annak is aranyból csináltatok kutyaólat, mukk!- Bolond vagy te, Mafla Miska, nevették az emberek. Hiszen aki szorgalmasan dolgozik, az sem csináltathat aranyból kutyaólat. Hát még az ilyen naplopó, semmirevaló máié legény... Hogyan történt, hogyan nem,egy cszi délután a Harangozó Janos bácsi rémülten futott haza a Tisza partjáról. Összekiab:'lta a fél falut.- Emberek, emberek, jaj, jaj, jaj, itt a baj! Akkora ordas farkas van a tiszaparti nádasban, hogy megeszi az egész falutl Ijedten futottak össze az emberek. Kérdezték Harangozó János bécsit, hol látta az ordas farkast? Bementem a nádasba. Nádat akartam vágni. Csak rám mordul ám egy rettentő nagy ordas farkas: Hej, te emberféle!! gyere ide! t!ss a fejszéddel a fejemre mert másképpen megeszlek téged is, meg az egész falut is! No, én erre úgy megijedtem, hogy futottam, futottam, meg sem álltam hazáig.- Nem ütött a fejére? Miért nemvágta agyon azt a rut farkast, - kérdezték tőle.- Hát hogyan üthettem volna a fejére! Nem is volt fejszém. Meg ha közelebb lépek hozzá, úgy megesz, hogy csak a csizmám talpa maradt volna meg, vagy az sem, - mondta remegve az öreg Harangozó bácsi. Nosza az emberek besiettek a házaikba. Bezárták a kapukat. Elengedték a láncról a kutyákat. Jaj, hogy az ordas farkas be ne tudjon jönni, senkit meg ne tudjon ennei! Hallotta a nagy eseményt Mafla Miska is. Meg is csóválta a fejét és igy mormogott magában:- Ha a farkast fejbeütöm, megdöglik. Ha megdöglik, nem harap. Lenyúzom a bő-= rét, eladom. Veszek akkor uj kalapot,uj csizmát. És akkor elveszem feleségül a Kuka Katit a másik faluból! így is határozott Mafla Miska. Volt neki egy fejszéje. Még az apjától örö - költe. Mása sem volt. Elővette a szalma kazal alól, vállára vette és elindult a nádas felé. Oda is ért hamarosan. Ott megállt. Elkiáltotta nagy hangon:- Hej, aki bátor embert keresel, merre vagy te ordas farkas, hadd üsse - lek agyon.- Hhuhuuuu! Itt vagyok, kiáltott azonnal a farkas a nádasból. Gyere Ide , te emberféle, ha jót akarsz. Rendes eszü ember dehogy ment volna oda. Elfutott volna, de azonnal. De azért volt Mafla Miska a Mafla Miska,hogy ne legyen rendes esze. Ő bizony nem futott el, hanem elindult, de a nádasba. Meg is állt. Ott feküdt a letiport nádon egy borjúnál,is nagyobb, rettentő nagy ordas farkas.- Adjon Isten, jó estét, köszöntötte Mafla Miska.- Gyere csak, gyere csak te emberféle, segits rajtam! Széthúzta száját Miska, mert azt gondolta, hogy segitek én, segitek, tüstén átsegítelek a másvilágra teged,csak ha^d 15
