Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)

1959-03-01 / 3. szám

A csillagos ég titkai Ha az elmúlt hónap­ban kimentéi egy este , hogy múltkori rajzom a­­lapján szemügyre vegyed a téli csillagképeket, talán megütközéssel vet­tél észre egy hiányos­ságot a rajzon: a Fias­­tyuk közelében ott ra­gyog egy fényes, vörö­sesbe játszó fényű csil­lag, de a rajzon hiába kerested. Biztosan el­gondoltad, hogy milyen hanyag is lehetett a raj­zoló. - Ha most, néhány hét múltán ismét felné­zel az ég ama tágára,ta­lán Magad is rájössz, hogy miért nem volt a csillag a raj­zon: most is látod ugyan nem messze a Fiastyuktólj de immár egy jó darabbal elmozdult nehány hét előtti helyéről. Nehéz lenne valaminek a helyét beraj­zolni egy vázlatba, ami maga is állan­dóan elmozdul ! A csillagképeket alkotó csillago­kat állócsillagoknak szokták nevezni, mivel látszólag nem változtatják meg egymáshoz viszonyított helyüket az ég­bolton. /Valójában ugyan ezek is mo­zognak egymáshoz képest, de olyan ha­talmas távolságokra vannak földünktől, hogy mozgásuk egy-egy emberöltő alatt is legfeljebb csak finom műszerekkel mérhető meg: igy nem kell attól félned hogy jövő ilyenkor nem találod meg az Orion csillagképét, amit most végre megismertél./ Köztük vannak azonban más csillagok, amelyek hónapról hónap­ra, évről évre más-más helyén látsza­nak az égboltnak. Ezek a bolygók, ame­lyek a Földhöz hasonlóan a Nap körül keringenek, s mivel sebességük külön­bözik a Földétől, az irány is változik, amelyben látjuk őket. A "csillag", amelyre az imént fel­hívtam figyelmedet, szintén a bolygók közé tartozik: a neve Mars. A bolygók nagyrészét mér az ó­­korban ismerték. A rómaiak is­teneik nevét adták nekik, és még ma is ezek azok a nevek, amelyeken őket ismerjük. A Mars vöröses villogása a há­borút idézte fel képzeletünk­ben, igy szinte természetes, hogy a háború istenének nevét kapta. - Ha figyelemmel kisé­red mozgását a tavasz és nyár folyamán, láthatod, amint las­san eltávolodik a Fiastyuktól, keresz­tülhalad a Bika csillagképén, közel leg­fényesebb csillagához, majd az Ikrek , és az Oroszlán csillagai között mozog, /amelyeket legközelebb veszünk alapo­sabban szemügyre/ mignem szeptember körül együtt nyugszik a nappal és egy ideig nem láthatjuk többé. - A Mars kü­lönben az a bolygó,a­­mely pályáján legkö­zelebb jut a földhöz, igy méltán kelti fel a csillagászok érdek­lődését. Az idei tavasz és a nyár folyamán még egy bolygót figyel­hetsz meg az esti ég­bolton. Szinte nehéz lenne nem észrevenned annyira erős fényben pompázik napnyugta után. Ez a Vénusz,ma­gyar nevén äz Est­­hajnalcsillag. A ma­gyar nép talaló ne­vet adott neki, jól megfigyelte, mert azt a csillagot téry­­leg vagy este, vagy hajnalban lehet az égbolton látni. /De vigyázz, sohasem egy napon este is, hajnalban is!/A Vé­nusz közelebb van a naphoz, mint a Fold ezáltal sohasem láthatjuk messze a nap­tól az égbolton, legjobb esetben né­hány órával nyugszik a Nap után, leg­feljebb kb.á-5 fokos Ívben távozva el a Nap irányától. /így tehát egy dolog felől biztos lehetsz: ha egy rendkivül fényes csillagot látsz este az égbolt keleti részén - vagy hajnalban a nyu­gati részén - az semmiképen sem lehet az Esthajnalcsillag, akárki próbál­ja is Veled elhitetni az ellenkezőjét/ Idén tavasszal és nyáron egyre fénye­sebben fog ragyogni esti csillagként, messze fényesebb lesz, mint bármelyik más csillag. Mivel azonban közelebb van a Naphoz, mint Földünk, gyorsab­ban kering körülötte. így augusztus - szeptemberre utoléri a Napot látszó­lagos mozgásában, együtt nyugszik ve­le, majd az év hátralevő hónapjaiban a Nap előtt kel: Hajnalcsillag lett belőle. - Ha van egy jó távcsöved,még egy érdekes dolgot figyelhetsz meg: a Vénusz, akécsak a hold, időnként fél­hold, sarló formájában lát­szik megvilágítva. A legkisebb bolygó, a Merkúr,egyben a Naphoz legközelebb esik. Ő is, akarcsak a Vénusz válto­gatja helyét az esti és nappali égbolton. A Naphoz való közelsége mi­att azonban nehezebb megfi­gyelni j legfeljebb egy-más­­fél órával nyugszik a N ap után, vagy kel előtte. Még két bolygó van, amelyet szabad szemmel is láthatunk az égbolton. A két legnagyobb, a Jupiter és a Szatur­­husz. /Ez utóbbi nevezetes távcsovon át látható gyűrűiről./ Ezek távol van­nak a földtől, lassan látszanak mozog­ni az égbolton: egy év is beletelik , mig egyik csillagkép területéről a má­­folvtetás a 12.oldalon 8

Next

/
Thumbnails
Contents