Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Tudósítás a Jamboreeról Rohamosan közeledünk a Jamboree vége felé. Holnap délután lesz a hivatalos záróünnepély. Mindenki úgy gondolná tehát, hogy ma a nyüzsgés a táborban tetőfokára lép. Hem igy van. A tábor csaknem teljesen üres. A hajnali órákban 9ooo cserkész hagyta el a tábort, hogy a torontói arumintavásár megnyitóján résztvegyen. Elképzelhetitek,' hogy micsoda komoly szervezési feladatot jelentett ez. A kanadai cserkészek dicséretére legyen mondva, kitünően megoldották. Kp. 15oo fiú az itteni kikötőből indult el hajóval az Ontario tavon át. A többit- autóbuszok vitték a lo km.-re levő St.Catherinesbe s onnan különvonatokon tették meg az utat. A táborban csak 2ooo kanadai cserkész maradt, ők adják az őrséget. A délelőttöt Bellandportban töltöttem. ahol a Magyar Cserkészszövetség Intézőbizottsága ülésezett. Jó alkalom a Jamboree arra, hogy a mindenfelől összegyűlt magyar cserkészvezetők számotvessenek az elmúlt évek munkájával s terveket szőjenek a jövőre. A legközelebbi Jamboree is szóba került, melyet ezúttal nem négy.hanaa Mt év múlva rendeznek neg Angliában, Birmingham közelében. Az angolok rendkívül' nagy táborra számítanak, 1957-ben lesz ugyanis a cserkészet fennállásának 5o eves évfordulója. A magyar vezetőképző táborban már a nróbazások folynak.Egyúttal előkészülések történnek az esti tábortűzre, melyen külföldi vendégeink is megjelennek. Visszatérve a Jamboreera mégegyszer végigjártam a tábort.Jó alkalom a tábori eoitmények,kapuk,sátrak fényképezésére’.A venezuelaiak egész komoly kanuépitnényt készítettek,melynek te-Az egyik altábor kapu. tejére két sátor is fel van verve. Magasságban az olaszok kapuja az első, a gerenaakapura ugyanis zaszlóárbooót állították/mely harminc méterre emelkedik. Most itt ülök a sajtósátorban s jegyzeteimbe^ilapozok, hogy az érdekesebb dolgokat Írásban megörökitsem számotokra. íme néhány apróság: A Jamboree hivatalos,húszoldalas újságja, mely naponként megjelenik,hétfon külön angol és francia nyelvű Ciliben számolt-be az 1933-as gödöllői világtáborról. Más. Mint már olvastátok, a Jamboreet megelőzőleg az idekészülő magyar cserkészek számára külön újságot adtunk ki, a "Jamboree Ertesitő"-t. Az utolsó számban, melyet már a táborban kaptak meg a fiuk, volt egv cikk a "Hiányzó cserkészekéről. Ezek a vasfüggöny mögötti cserkészek voltak,akiknek a távollétét bizony többen fájlalták, főleg az őket már jól ismerő baráti cserkészvezetők. Ez az újságcikk angolul, franciául és spanyolul kulönlenyomatban is elkészült s minden magyar fiú zsebében ott lapult egy-kettő, hogy alkalomadtán külföldi baratainák kezébenyomja. Hős, az egyik segédtáboros mafyar cserkésszel történt meg az alábbi is eset, mikor egy angol cserkésszel került össze. Magyar fiú: Angol fiú: Magyar fiú: Angol fiú: / cserkészjelvényét felmutatva/ csencs? /zsebében kotorászik/ már van. /S azzal éJőhuz egy magyar liliomot./ /nyújtja az újságcikket/ de ezt azért elfogadhatod ./Széles mosoly77---/másik zsebét gombolja,fülignyiló mosolyly al/már az is van. /Tiegnutatja/el is "olvastam. Erre aztán mindketten elnevették ragukat s kész volt a barátság. /Meg kell, hogy jegyezzem azonban a következőt: a csereberélésnél az angolok és amerikaiak nem a change szót használják - ami gödöllői angolsággal csencsnek hallatszik - hanem a suap szót.Kiejtése szvop, ahol az o hang félig nnak hallik/ Jelentése ugyancsak csere/ Még egy kis történet. Tegnap este, a kanadai cserkészek nagy történelmi bemutatója után, melvben az indiáncsata a legvadabb hollyvroody elképzelést messze felülmúlta, összetalálkoztam az arénában az ujzélandiak-9
