Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-04-01 / 4. szám
ANGYAL: /jelenti/: Házadhoz egy szegény vándor jött, ki szállás kér éjtszakára. KIRÁLY: /mérgesen/: Méghogy néki szállást adjak, abból ugyan nem kap. Nem bánom, ha város piacán is megfagy. SZENT JÓZSEF /kivülről/: Kemény kősziklához hasonló nemzetség, még a pogánynál is van engedelmesség, Hát a te házadnál hogy nincs kegyesség? KIRÁLY /engedékenyen/: No hát, jer be, fütőzz egy keveset. SZENT JÓZSEF /bejön, a Király elé megy/: Áldjon meg az Isten, felséges királyom! Szállást nem kaptam ezen éjtszakára, igy hát fogadj he királyi házadba! KIRÁLY /a háziakra mutatva/: Lásd, énnékem királyi vendégeim vannak, s ha én téged befogadlak, ezért engem megszólanak. így hát királyi házamtól elindulhatsz. SZENT JÓZSEF /elindul. A betlehem hátuljához megy. A játszóhelyhez térdel, hogy igy megkezdhesse a bábok szerepeltetését./ KIRÁLY /visszahúzódik régi helyére./ ANGíAL /Hangosan énekli/: 1. Kel-je-tek fel, pász-to-rok, pász-rto-rok, kik ju- hok-nál a- lusz-tok! k. Meg-szu-le-tett ü- ra-tok, U- ra-tok, nék-tek kis Jé-zU- so - tok. EGYIK PÁSZTOR /a másikhoz/: Hallod-e, pajtás, mit mondott az angyal Uj királyunk született az éjjel. Nosza, pajtás, keljünk fel, Betlehembe menjünk el! MÁSIK PÁSZTOR Inkább a fejemet a lágy pucikba leteszem. A szebeni bérchegyeken szedik az epreket, /az/ istennyila üsse meg az ilyen eszeket! /Vagy: A szebeni bérceken nagy hideg csatázik, megfázik az ember, ha nem pálinkázik./ EGYIK pásztor: Nem úgy van az pajtás! Azt mondta az angyal, uj királyunk született az éjjel. MÁSIK PÁSZTOR: Nem bánom, hát keljünk fel, Betlehembe menjünk el! /A pásztorok készülődnek az indulásra. Közben elkezdenek énekelni és helyben állva fejezik be«/ Pásztorok keljünk fel, gyorsan öltözzünk fel! Betlehem városába, rongyos istállócskába siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk! /Tipegve elindulnak a jászol felé. Arra fordulva a játszónyilás két szélénél letérdelnek, úgy, hogy a betlehem belseje azért látszik./ EGYIK PÁSZTOR: /kissé közelebb húzódik/: Édes kis Jézuskám, én vagyok a legkisebb pakulár, ki a juhok után szaladgál. Nem hoztam egyebet, csak egy kis báránykát, Fogadd el tőlem jó sziwel, Jézuskám! /Térdelve visszahúzódik./ MÁSIK PÁSZTOR /húzódva a jászol felé/: Édes kis Jézuskám, 13
