Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-04-01 / 4. szám
LEÁNYCSERKÉSZEKNEK Szt. Erzsébet és én Miben hasonlítunk? Erzsébet igazi nő volt. olyan amilyennek őt az Isten elgondolta. - s amilyen szépnek engem is elgondolt. Mint gyermek, játszott úgy mint énjfogócskát a fozsony-i parkban, buiócskát a Hartburgi öreg kápolna körül. Mint fiatal leány álmodozott, ábrándozott ép úgy, mint én. Boldog volt, hogy vőlegényének tetszik, hogy szeretik- ót, mint ahogy én is boldog volnék. Szeretett mélyen, odaadóan, és ez a szeretet könnyűvé tett számára minden megpróbáltatást, egészen úgy,ahogy én is álmodom mindezt.. Mint asszony a női lélek minden rajongásával és önfeláldozásával élt férjéért és gyermekeiért, ahogy én szeretnék egykor... S amikor jöttek a sötét nehéz napok, összetörte a szenvedés, megkinozta az emberi gonoszság, annál keresett vigaszt és ott kapott erőt, ahol én is minői«; kereshetek és találok.. Végül mikor hősi harc után mindenből kifosztva égbe repült a lelke. az várta őt kitárt karral, aki egyszer majd engem is hazavár. Miben különbözünk? Abban, hogy a kergetöcske közben, a játék hevében is észrevette, hogy a park rácsos kapu]ánál kiéhezett, sápadt, koldus gyerekek leselkednek, sóvárgő szemmel. Es a kis királykisasszony szivecskéje nagyot dobbant, abbahagyta a játékot s leosont a konyhába, ételt kunyorálni a koldus gyerekeknek. A bujócska közben eszébe jutott, hogy a mohos falak között, ott bent a homályos templom mélyén lakik Valaki, aki egész nap egyedül van. Pedig azért lakik ott, hogy megáldja, aki hozzámegy, hogy adjon anpak. aki kér. És a kis Erzsébet belopozott a ?'artburg-i kápolnába és beszélgetni kezdett a jó Jézussal. És amikor élete tavaszán rajta felejtette álmodozva szemét leendő férjén még a szent mise alatt is, megszólalt szelid szemrehányóan a szive mélyén annak a Jézusnak szava, akivel kicsi kora óta olyan sokat beszélgetett. Megmondta neki, hogy a földi szerelem fölött van egy hatalmas, mélységes, égi szeretet is. A végtelen Isten szerelmes szeretete az ember iránt, s ez az első, ez a nagyobb. A földi miatt nem szabad elfelejteni, mivel tartozunk az égnek. Erzsébet megértette a szót, s keserves könnyel siratta meg figyelmetlenségét. Ezentúl még bensőségesebb imával építette a hidat a földi és égi szeretet között.És ezen a hidon át mind közelebb jött hozzá az Isten. Mikor pedig ünnepi diszbe öltözve templomba sietett szerettei között és a fiatal szív tudatos örömével érezte, hogy szép. hogy öröme, kincse vőlegényének, hogy tetszik neki, megállította megint a nagyobb Szeretet. Tekintete a kereszten függő Töviskoronás fejére esett. Egy pillanat alatt átdobbent rajta a világosság. Jézus a kérész ten,fciüresitette, kifosztotta magát még az emberi szépségből is. mert annyira-szerette az embert. Es Erzsébet a család gúnyolódó, bosszankodó megjegyzései, Lajos megütközése ellenere is levette szép fejéről a koronát és odatette azt a kereszt lábához. Jó volt ez igy. Mert mikor a szenvedés őt fosztotta meg az asszonyi és anyai boldogság legszentebb örömétői.mikor elvesztette férjét a fájdalom első ájulásából a régi jó barát, a kereszten szenvedő Jézus emelte fel a fiatal összetört szivét. Erzsébet megértette, megtanulta, hogy az Istenért nagy utat kell megtennünk s közben mindent el kell vesztenünk, hogy két üres kezünk szabadon kulcsolo'dnassék bele az Ur kezéb e... El is hagyott, oda is adott mindent az Istenért. Először megfosz-Íották rangjától, vagyonától,nevetői.. elmondatta a számkivetés éjjelén a Te Deumot a barátokkal ezért. Meg kellett válni gyermekeitől is ha nem akarta a nyomorba magával rántani őket. A- kikért ezentúl élt a szegények, a betegek, hálátlansággal viszonozták jóságát, de Erzsébet csak mosolygott és imádkozott értük. De ekkor már nem az "ember" Erzsébet mosolygott rá a hálátlanokra, hanem Jézus, aki Erzsébet lo
