Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-04-01 / 4. szám
EMLÉKEZZÜNK MAGYARORSZÁGRA SAJÓGÖMÖR A honfoglaláskor már állt Gömör vára és Bors vitéznek - a róla elnevezett nemzetség első ismert tagjának - jutott osztályrészül szolgálatai jutalmául. Hajtogatta szép csendesen ágait a nemzetség, nem is volt semmi baj. Egész addig, mig az első Bors egyik unokája, ama szintén Bors névre hallgató.comes'meg nem hallotta, hogy II. István király beteg. Ott nyavalygott a szegény király Eger várában a az orvosok hiaba kenték-gyurták s itatták vele a sok löttyöt: a király nem tudott erőre kaoni. Bors comesnek ez nagyon malmára hajtotta a vizet, mert nem egyebet akart ő, minthogy ..szent István koronáját fejére tegye. Osszecsöditette hát hiveit ,Gumur?vagy - amint akkor már nevezni kezdték - Gömör várába és igy szónokolt hozzájuk:- A király nem gyógyult meg, gyermek nincs. Kekem jussom van ahhoz, hogy utódja legyek, mert először rokona vagyok, másodszor gyermekeim vannak szép számmal és harmadszor pénzem van.- Éljen a harmadik raegokolás! - kiáltott öblös hangon az anyagias érdekek vizein evező egyik hive. Es hat elhatároztatott Gömör várában, hogy Bors comes lesz a király - senki más. Ilikor erről II. István ott az ő egri betegágyán értesült, egy pillanat alatt via:szatért ereje. Talpra ugrott és szétkergette orvosait e szóval:- Félre, mihaszna kuruzsiók!Semmi szükségem reátok, meggyógyított a vészhir és nem a ti tudományotok. Az volt a bajom, hogy semmi bajos ügyem nem akadt. Hegyek Bors megfékezésere Gömör vára alá! Meg is fékezte a lázadást. Bors comest annyira nekilóditóttá, hogy az csak valahol lenn az aegei tengerpartján szedte össze magát és állapodott meg. 0 maga ott is maradt. De fiait, majd meg unokáit senki sem zavarta Gömör várának birtoklásában. Csak a kaszás nagyur. Mert már a 13. század derekán Domonkos bán fiával kihalt a Bors nemzetség. A vár pedig csak állt és várta uj gazdáját. Sokszor cserélt gazdát a vár, amig végül Mátyás király, kedvelt hivének, Szapolyai Imrének ajándékozta.No, hogy közben kicsit főllázadt a király eilen István öccsével együtt ez a Szapolyai Imre: ezt a csorbát hamarosan kiköszörülte.Olyan volt egy kis parázs lázadás eleinknél, mint manapság gyermekeknél a kanyaró.Túl kell ezen esni, csak hát vigyázni kell, nehogy utóbajai legyenek. Szapolyaiék tudtak magukra vigyázni, mert midőn Mátyás a török ellen indult,már olyan jóba volt ismét Imrével, hogy őt tette meg országos helyetteséve. És midőn diadalmasan tért meg Sár Bác alól, jól esett neki kedvelt Gomör megyéjében ellátogatni, ott is Szapolyai Imre hivének várába Betérni. Megindult ilyenkor ott a gömöri vár nagytermében a szóváltogatas erről is arról is, király és fourak között.Komoly és tréfás Beszédek, melyeket a király csodálatos érzékkel tudott egyesiteni. Egy Ízben a jobbágyság sanyarú helyzete került szoba.- Azért jobbágy -állapította meg Rozgonyi Sebestyén - hogy dolgozzon. Valamennyi főur bizony leszedte a szentelt vizet a jobbágyságról. Végre megszólalt a király is:- Csodálom ti urak, hogy tudástokat unciára méritek s nem eszméltek rá, hogy az egész ország az én jobbágyságom. Tehát ti is jobbágyaim vagytok, akiknek vdlaira raktam a szegénysorsu néptömeg gonaja viselését. S vájjon mikép viselitek gondját? Ugy hogy azt a töméntelen munkát, melynek gyü. — mölcseít ti dúsan lakozva elfogyasztjátok, lecsepülitek és semmibe sem veszitek. Ok két kezük milden izmával dolgoznak értetek, ők keserves filléreiket adóba adják értetek, ők vérüket ontják értetek és a hazáért. E három munka közül ti csak az utóbbiban vagytok velük közösek. A két előbbit nem is tartjátok munkának.- Felséges királyom, szómmal ne vétsek - mondta Rozgonyi Sebestyén - a fegyverforgatás és Hadviselés is testi munka, de micsoda ehhez képest az a kis kaoálgatás, mit a jobbágy végez földjén? Semmi.- Tehát azt vélitek - szólt a király - hogy miután az egyikben jelesek vagytok, a másikat vélt csekélysége miatt játszva legyőzitek, illetve munkának sem veszitek. Mindnyájan igenlitek ezt. látom s hallom. Nosza urak, mutassátok meg ezt nekem példával. Ott kinn ime, most kapálják a szőllőt.Menjünk, vegyük ki a munkások kezéből a szerszámot és kapáljuk meg a bot tőkéit. Hiszen nem munka, semmi az. 6
