Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1955-02-01 / 2. szám

Én vagyok, bém vagyok, félig nyúzott bakkecske, szarvaimmal tusálok, bajuszommal szurkálok, szaladj mindjárt,_ mert megdöflek. Megijedt a róka, elszaladt a farkashoz. Farkas komám, gyere hamar, ördög van a lyukamban. Odamegy a farkas a lyuk szá­jához. Ki vagy, mi vagy, róka komám lyukában. Én vagyok, bém vagyok, félig nyúzott bakkecske, szarvaimmal tusálok, bajuszommal szurkálok, szaladj mindjárt, mert megdöflek. Megijedt a farkas is, elszaladt a med­véhez. Jaj komám, gyere hamar, ördög van a róka koma lyukában. Odamegy a med­ve is a lyukhoz, beszól rajta, Ki vagy, mi vagy róka komám lyukában? Ln vagyok, bém vagyok, félig nyúzott bakkecske, szarvaimmal tusálok, bajuszommal szurkálok, szaladj mindjárt, mert megdöflek. Megijed a medve is, elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak, egyszer előtaláltak egy sündisznót. Hova sza­ladtok, medve koma? kérdi a sündisznó. Jaj, szaladjunk, te is szaladj, ördög van a róka koma lyukában. Nem szaladok én gyertek vissza, hátha kitudnám on­nan kergetni. Már hogy tudnád, én csak erősebb vagyok, farkas komám is az. még­sem tudtuk, felel a nedve. No csak pró­báljunk szerencsét.- mondja a sündisz­nó. Visszaaentekj hát beszól a sün— disznó a lyuk száján. Ki vagy, mi vagy róka koma lyukában? in vagyok, bém vagyok Félig nyúzott bakkecske, szarvaimmal tusálok, bajuszommal szurkálok, szaladj mindjárt, mert megdöflek. De a sundisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyitotta magát, begurult,el­kezdte szurkálni minden oldaláról a nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból. Idekint aztán mindjárt megismerték ő­­kelmét a medve is. a farkas is, megfog­ták, széjjeltépték, jó lakmározás t csaptak belőle. Ha széjjel nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna. Szerkesztési vázlat. Szin: erdő széle réttel, hátul róka­lyuk. Hajtja a fiú a kecskét legelni. Kiséri őket a fiú apja, a kecske gaz­dája, aki még a fiánál is jobban sze­reti a kecskét. "Aztán legeltesd a kecskét,mond­ja a fiának, vidd oda, ahol jó kövér fü van, mert különben úgy jársz, mint a két testvéred, elkergetlek világgá, ha éhesen marad a kecske. Az ember el­megy , a kecske nekilát legelni, olyan mohón regei, hogy néhány pillanat alatt úgy megdagad a hasa, mint egy tömött zsák. Jön vissza az ember. Kérdezi a kecskét, hogy jóllakott-e. Akecske pa­naszkodik, hogy nem. Elkergeti a fiát, mert nem legeltette rendesen kedvenc kecskéjét. No kis kecském most én le­geltetlek. A kecske mohón nekilát me­gint, még nagyobbra dagad, majd szét­pukkad. Kérdezi tőle a gazdája: Édes kecském jóllaktál-e? stb. Jaj jó gaz­dám, dehogy laktam, mint a kutya úgy koplaltam. A gazda megharagszik,odakö­ti egy fához, nyúzni kezdi. Erre a kecske, jaj, jaj, jaj, jó gazdám, ne húzd le a bundám, úgy jóllaktam, mint a duda, egy szál fü se fér több belém. Az ember eloldozza a fáto’l,a kecs­ke beszalad a rókalyukba. Az ember el­megy sirva, hogy megkeresse a fiait, akiket igazságtalanul elűzött. Jön a róka, a farkas meg a nedve. Énekelnek, jó kedvük van, sikerült a vadászat. A kecske kidugja a fejét, megijeszti őket Azok rémülten menekülnek. A kecske visszaparancsolja őket, éppen király­­kodni akarna rajtuk, mizor jön a sün­disznó. No majd én elintézem ezt a szörnyeteget. A tüskéivel megszurkálja a félig nyúzott bakkecskét. Az menekül, de az állatok mind utána. Kergetöznek a sündisznó szürkéija a kecskét, az jajgat, keservesen mekeg, kiszalad. Az állatok utána. Jó - mulatóst! KÉZIMUNKA Buzsáki himzés, Buzsák a Balatontól délre fekvő kis község. Somogy megyé­ben. A községben és környékén élénk szinü hímzéseket készítenek. A diszitő elemek leginkább mértani alakzatok, szögletes formák, csillagok,kacskarin­­gós csigavonalak. A buzsáki hímzések erős szö­vetű há­zivásznon készülnek, lapos öl­téssel. Rendsze - rint el­lentétes , de harmo­nikus szí­neket vá­lasztanak egymás mél lé. így pld. Car­­min piros és ult­ramarin kék, vagy fehér és fekete. * ♦ tUZMKI KiUlíf ILl«S« 1-1

Next

/
Thumbnails
Contents