Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Folytatás a 4. oldalról. járása komoly gyakorlatot igényelő. Itt is gyakorlat teszi a mestert. És talán egy egész életre van szükség ahhoz, hogy ebben mesterek legyünk.- Milyen gyakorlatra gondol Béla-bá?- Ennek a gyakorlatnak két fajtáját biztosan ismered. A Jótett naptárra gondolok, vagy például a kötelesség teljesítés napi mérlegére. De most ezek mellett egy másik gyakorlati módszert is szeretnék megmutatni neked és vedd rá a csapatod minden tagját, hogy gyakorolják ezt.- Mi ez a módszer?- Veszel egy iv papirt mondjuk vasárnap este és három vonallal négy oszlopöt rajzolsz rá. Az első oszlopba egymás alatt felsorolod azokat a nehéz helyzeteket , amelyekkel a hét folyamén szembe kell nézned. A nehézséget okozó helyzeteket. /Azokat, amelyeket már az előbb is említettem - veszekedő testvér-, csufolodó iskolatérs - igazságtalan tanár - súgás, stb./ Most a második oszlopba jegyezd le, hogy eddig miként viselkedtél ezekben a helyzetekben, a harmadik oszlopban pedig azt, hogy ezeknek a nagy lelki közösségi törvényeknek,/vagyis a mi szánunkra cserkésztörvényeknek/ a megtartásával hogyan fogsz viselkedni. És végül az utolsó oszlopban le Írod azt, hogy hogyan sikerült a kisérlet, hogyan sikerült a gyakorlat.- Értem Béla-bá.. Nagyszerű. Kögtön meg is csinálom a haditervet.- Jó szót használtál Öcsi. Mert haditerv ez. A mi kúlön-külön kigondol személyes haditervünk egy jobb, egy igazibb világ megteremtéséért vivott harcban. .- Isten vezessen és segítsen benne. Jó munkát!- Jó munkát Béla-bá. Köszönöm a mai beszélgetésünket. Béla bá. Cserkészek! Ez aztán a"hadijáték"... Nagyszerű., és izgalmas harc.... Vegyetek mindannyian részt ebben a gyakorlatban... És beszéljétek meg a gyakorlatok eredményét, tapasztalatait az örsi és csapatösszejöveteieken.. írjatok róla a szerkesztőségnek.... Ébred a tábor. /Vidám szavalókórus./ /Először még leeresztett függöny mögött, ütemes horkolás hallatszik, a norkolás egyre erősödik, közeledik./ /Függöny föl,/ Kórus /horkol, majd lassan értelmes szavak bontakoznak ki a horkolásból/: Fujjuk a kását,_fujjuk a kását, fujjuk a kását, őrök: Mi őrködünk! Mi őrködünk! Se denevér, se más egér, A táborhoz hozzá se fér! Mi őrködünk, mi őrködünk! Szakács: Jaj,nem tudok aludni, a kozma lidérce bánt! Kukták: /nyújtva/ ügy kell neked, úgy kell neked! /Trombitaszó, ébresztő mindenki tovább horkol./ Parancsnok: Talpra! Talpra! Talpra tábor! Szól a kürt szava! Kórus: Mi horkolunk! Mi horkolunk! Parancsnok: Talpra! Talpra! Álomszuszékok! Gömböc /mély zsíros hang/: Oly édes az álom, ó, mért zavarod! Hurkáról iűtodom! Kórus: Gömböc még a borsón is hurkáról álmodik! A tábori poéta /magas vékony hang/: Én pedig felhőkről álmodom! Meg kinrimekről. 0, a lantom. Kórus: Jaj, a költő, jaj, a költő, meneküljünk! /Még egyszer megszólal az ébresztő. A horkolás csendesedik.Egymásután jönnek most a hangok./ Hang: Jaj, hol a takaróm? Hang: A mosdóvizbe téptem! Hang: Kikeriki! /Kakaskukorékolást utánoz./ Hang: Hagyjatok aludni! Kórus: Nézd, Gömböc, az álomszuszék! Kukták: Leöntjük! Parancsnok: Csak lassan! /Csend lesz, csak Gömböc magányos horkolását hallani. Vizcsobbanás./ 14
