Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
TÖRVÉNYMAGYARÁZAT A mult ey októberi számunkban a leénycserkész rovat vezetője pályázatot hirdetett a készülő Leánycserkész Könyv törvénymagyarázataira. A felhívást többen magukévá tették és egyre - másra érkeznek be, különböző országokból, a jobbnál jobb pályázatok. nz eddig beérkezettek közül, mint a legjobbak egyikét, bemutatjuk Réz Katalin rajvezetcnek /: 36«sz. Dobó Katica cscs. 3ao Paolo - Brasilia :/ törvénymagyarázatát, hogy ezen keresztül is szemléltessük, milyen értékes tartalommal fog megjelenni a L E Á I] Y C 3 E K K L S Z KÖNYV. melynek megjelenését, oly sürgetően, már isen sokan várják: I. A leánynak egész életében segítenie kell - kis korában édesanyjának,később férjének, majd gyermekeinek. A segitő szerepe pedig éppen olyan fontcs, mint azé, aki ténylegesen végzi a munkát. Kény hires emher köszönheti sikereit a felesége odaadó munkájának, soha meg nem szűnő buzdításának. Hány nagy alkotást tett lehetővé a háttérben álló c's dolgozó anya, vagy l.tvestárs. Segíteni áldozatkész szeretettel, ahol lehet, anélkül, hogy bármi jutalmat is várnánk érte - ez sz életünk legszebb célja. Mécs László igy rajzolja meg az"E- rős Asszonyt": "A férfi nem imádja: bizik benne, minthogyha maga a Madonna lenne. Hagy álmu férfi Srős Asszony mellett járhat kalandra eszmék országába s alkothat uj hazát, uj történelmet." II. 8. A CSERKÉSZ VIDÁM É3 MKG30KD0LT. A cserkészleány legyen otthona s környezete napsugara. Kedves mosolyával, jókedvével viditson fel mindenkit, Nincs kellemetlenebb, mint az örökösen duzzogó, mogorva arcú leány.Légy azonban meggondolt is, nehogy túlzott,szeleskedő jókedved esetleg valükinak a terhére legyen. Járj emelt fővel, vidáman a világban, hiszen az élet szép és jó, ha az ember szépen és jól akarja élni! Ravasz László püspök mondotta: "Minden nap egy sugárral többet! Ez a női hivatás, a női eszmény. Egy sugárt a szivbe, s egy sugárt a szívből." □ - o - d - D Magyar Nagyasszonyok KANIZSAY DOROTTYA A tragikus végű Mohácsi csata után /1526/ 600 főnemes, 10.000 lovas és 13 ezer gyalogos magyar vitéz feküdt holtan a mohácsi síkon. Senki őket el nem temette. Ferdinand és Zápolya János, a két király-jelölt saját hatalmukat igyekeztek biztosítani. Az emberek féltek arra menni, mert vadállatok lepték el a környéket. Mégis, egy napon, 400 ember jelent meg a csata elcsendesült véres mezején. Egy feketeruhás özvegyasszony vezette őket: Ferényi Imre nádor özvegye, Kanizsay Dorottya. Először elűzték a vadakat, majd hozzáláttak agy nagy sir megásásához. Az összes elesett hősöket oda helyezték, csak a királyt, II. Lajost temették el külön a Csele patak mellé, ahonnan későob átvitték Székesfehérvárra, a királyi sírboltba. A férfiak elejét elsöpörte a török áradatj és a nagy csapás után , az ország kétségbe esett helyzetében nem volt, ki megadja a végtiszteoséget az elesett hősöknek. A nádor özvegye vállalkozott erre, és e cselekedetével példáját adta annak, miként kell a tragikus időkben is helyt éllani a magyar asszonyoknak. Nő létére nem hátrált meg a vadállatok támadásától, a törökök vadságától, hanem bátran, a veszéllyel szembe nézve, gyászkönnyei mellett elhantolta az istentelenek áldozatait, kik között örök nyugovóra tért szeretett fér je is. Olchváry Judit. 13
