Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

Egy fiatal kis huszár állt egyedül a hadbírósággal szemben. Pirosarcu,pelyhedző állu, a század kisfia, s kedvence. Tudta, hogy ő az utolsq,, s tudta, hogy a zsákban már csak egy golyó van, a az a halált jelenti. Tizenkét társa már ott állt a kivégzésre rendelt négyszög közepén.

Lassan ment az asztal felé és ekkor a város plébánosa lépett elő. Hófehérhajú ember volt, keresztet tartott a kezében. Odament a hadbirók asztala elé. Félre tolta a kis huszárt.Maga elé tartotta a Megfeszített jelét. Kérte a hadbírókat, hogy kegyelmezzenek meg a kis huszárnak, mondván: elég vote néki végig nézni ezt a szörnyű tortúrát, és azzal a tudattal menni az asztalhoz,ho^y úgy sem húzhat más golyót j csak a halált jelentőt. Majd a fiatalságára hivatkozott.

Amikor ez nem használt, azt mondotta , hogy a megtizedelés nem igazságos, hisz a huszárok nem I30- an, hanem csak 123- an vannak, s igy a tizenharmadik halálát nem követelhetik.

Minden könyörgés hiába való volt.

A kis huszár is beállt a 12 mellé. A menet elindult görögtek a fekete posztóval bevont dobok . A 13 hős keményen tartotta magát. Csak a század kedvencének hullottak a könynyei. De_ő is szembenézett a puskacsövekkel. Ő sem engedte meg, hogy a szemét bekössék. Meghaltak mind a tizenhároman, s testük ott nyugszik a Bruck an der Muhri köztemetőben.

Amikor ezt a szomorú történetethallottam, elhatároztam, hogy felkeresema huszárok sirját. 1930-ban, egy ausztriai nyaralásunk alkalmával úgy intéztem, hogy Bruckban két hetet töltsünk el. Először nagyon lassan haladtam a munkában. Végül is, egy már 30 éve ott lakó magyarral ismerkedtem meg. Az ő segítségével kutattam tovább. történtekre természetesen nem emlékeztek már az emberek. Az Írásbeli feljegyzésekhez nehéz volt hozzájutni.

Amikor egyszer azután a temetőbe mentünk ki, s a sirásónál érdeklődtünk a huszárok után, a következőket mondta: Ja? azok a gyilkosok! Emlékezem most mar, mert a nagyapám volt akkor a sirásó. Ő mondta el nekem a dolgot. Aztán az unoka mesélt.

A huszárokat egy napig temetetlenül hagyták a kivégzés helyén. Azután a temető falán kivül közös sirba tették őket. Megmutatta a helyet.Aza pap, aki a kis huszárért könyörgött, gondoztatta a sírjukat, de sokan mások is kijártak oda. Amikor a temető megtelt és a kisgyermekeknek a falon kivül kellett uj parcellát nyitni, a plébános kiásatta a sirt, és a falon belül temettette el őket.

Odavezetett a temető egyik sarkához s rámutatott a sirra. A sarok -kb. 2 méteres körívvel, agyobb kövekkel\an kirakva.Itt nyugszanak hős huszáraink. Odaléptem a kis sirhoz. Egyszerű, korhadt fakereszt a sarokban. Nincs sehol semmi felírás. Elővettem fényképező - gépemet és lefényképeztem a sirt. Imádkoztam.

Az elfelejtett Bruck-i síron gyönyörű nagy páfrányok és egy kis vadkörtefa nőtt ki. Ki ültette ezeket oda, hogy kerültek ezek oda? A sirásó nem tudta megmondani. Az ő arca is elsápadt, amikor kétszeri megolvasás u— tán is csak 12 páfrány szálat olvasott meg. A 12 páfránylevél a 12 öreg huszár, a kis vadkörtefa a kis gyermekhuszár emlékét őrzi.De őrizzétek

meg Ti is az emléküket eserkésztestvéreim. S ha valakit közületek a sors abba a városba vezet, menjetek el az elfelejtett kis sirhoz. Keressétek meg és mondjátok meg Nékik, hogy mi sohasem felejtjük el azt, aki a Hazájáért élt, s ha kellett, az életét is odaadta érte.

cs. Császár Zoltán.d fí'p%

✓ 1 /n

fjjl rTTJJPjPjSpi

I Cser-no-Vi-ci kaszárnya, bi- do- 90s a te- ta- je,

ÜLu-LTr l J n I p rS

De tok szegény le génynek benn *Van 1 le- Ve- le.

I. Á nagy bó-cal ka-isár-nyá-ra rá - szál-loll egy gó- Ige,

if j- Moed -ja-tok reg- ru- lak. mert po- ro- eak Vagy-tok.

Azt csak a jó Is- ten tud-je, ■’-low eea-ba- dúl- tok.

5