Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
A VÍZILILIOMOK Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis feher liliom. Sok más virággal együtt nyílott egy szegény aszszony kertjében. Amikor madarak repültek el a kert fölött, a kis liliom mindig felsóhajtott:- Óh, bárcsak mehetnék én is veletek! Valahová, messze, messze, aranykelyhü liliomok közé! Egyszer egy kis fecske repült arra és meghallotta a liliom sóhajtását.- El akarsz Te is -repülni? Jer hét velem. Úgyis társat keresek. Azzal gyengéden a csőrébe vette a liliomot és repült vele messze messze, tengereken, hegyeken, völgyeken tul.A- mint repült, egyszer csak valami csodálatoséul szépet látott. Alacsonyabbra szállt, hogy jobban megnézhesse. Alattuk egy csodálatos kert.bársony lombu fákkal, selyem-füvei, sok sok tündöklő tarka virággal. A kert közepén kristályvizű kék tó és a tó tükrén mindmegannyi aranykelyhü liliom úszott,ragyogva tündökölve.- Oh, de gyönyörül De szeretnék én is köztük lenni! -sóhajtott fel a liliom.- Csodaszép!Csivitelte önfeledten a kis fecske is. Hanem amint a csőrét kinyitotta, hogy megszólaljon, a liliom kihullott belőle, egyenesen a kristályvizü kék tó kellős közepébe.- Jé! ÚJ testvérünk érkezett!-SugtakÖ8Sze az aranyliliomok.- De az 3 ruhája fehér. Nem aranyból van, mint a mienk. Mit fog most már szólniakirálykisasszony?Mert a bársony lombú kert egy világszép királykisasszonyé volt, aki minden reggel kisétált, hogy meglátogassa kedvenceit, az aranykelyhü liliomokat, a kristályvizü kék tóban. Éppen akkor kelt fel a reggel,és a királykisasszony megjelent a tó partján. Letérdelt a selyem fűbe és benézett a tó tükrébe. A liliomok pedigmind feléje úsztak.- Jé! egy új liliom! - kiáltott fel a királyleány meglepődve.- Hát te hogy kerülsz ide? És a ruhád nincs aranyból, mint a többieké!- Át kell ültesselek a közönséges liliomok közé!- Jaj, ne! Ne tedd ezt velem!- könyörgött a kis liliom.- Inkább mondd meg, mit tegyek, hogy az én kelyheim is arannyá változzanak!- Hát jó, - felelt a királyleány. - Délben és éjfélkor le kell szállnodaviz alá és fel kell hoznod a napsugarat és a holdsugarat a tavam tükrére.Aztán hajnalhasadás előtt még meg kell keresned a tóba rejtett gyöngyszemet is az iszapból és a mocsárból a tó fenekéről... A nap egyre feljebb szállt az égen, és mikor a tó fölé érkezett, a kis liliom elindult, hogy felhozza a napsugarat a tó tükre alól. Amint szállt lefelé, teste csak úgy égett, sajgott az erősen tűző napsütésben. Szirmai vörösen izzottak, mikor a napsugárral felért a viz szinere. Akkor a nap már búcsúzott a földtől és a tó másik felén megjelent az ezüstös hold tányérja. Nemsokára eljött az éjfél és a kis liliom sajgó szirmaival ismét leszállt a viz alá, hogy most meg ahoü sugarát hozza fel a tó tükrére .A hold sugara a vizben fagyos, jeges tüszi- 1árkokká vált és a liliom izzó szirmait most jéggé fagyasztotta. Szegény kis liliom még sohasem szenvedettel ennyit, de minden erejét és akaratét összeszedve, mégis felvitte a holdsugarat a tó tükrére. Aztán harmadszor is leszállt, hogy az iszapból és a mocsárból megkeresse az elrejtett gyöngyszemet. Gonosz vizi hínárok és moszatok összetépték a szirmait, az iszap és a mocsár meg összefecskendezték sárral, teljesen megcsonkították, elcsúfítottak szegényt, mire megtalálta a rejtett gyöngyszemet. Utolsó erejét összeszedve szállt fel ismét a tó tükrére, mert mégis hitte, hogy megéri a sok áldozat, hisz csak igy lehet belőle is aranyliliom. Abban a percben hasadt a hajnal és rózsaszín arcával rámosolygott a megtépázott kis liliomra, aki éppen kibukkant a tó tükrére. Csak a hajnal tudott a kis liliomnak napsugárból, holdsugárból uj ruhát szőni. Kezébe vette gyengéden és mire újból a vizre helyezte, napsugárból, holsugárból való aranyos szirmai úgy ragyogtak, tündököltek, mint a legdrágább ékszer. A kirélyleány éppen odaért a tóhoz és mosolyogva vette kezébe a ragyogó liliomot. A liliom pedig boldogan tárta 14
