Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
TÉLITABOR Előkészítettük a síket, korcsolyákat, no meg a szánkókat is. Zoltán bú’ többszöri felszólítására buzgón imádkoztunk az ünnepek alatt egy kis hóért, de biz nem esett. Riadtan néztük a kéklqfeget, de megvigasztalt bennünket , mondván: lesz hó!! Ohó, de honnan tudja ezt olyan jól a Parancsnok úr, kérdezték a tagok? De erről mit semszólt, csak biztatott. Elindulásunk előtt leesett a várva-várt hótakpró s mi boldogan vixol - tűk, kenegettük bakancsainkat, amelyeket Amerikából kaptunk ajándékba a magyar cserkészektől. Werdenfelsben derült ki,hogy miért tud olyan jól jósolni a mi " Öregünk". Bütykös nagyujjai, még az első világháborúban, Uzsoknal, egy kissé lefagytak. - Hát igy aztán könnyű jósolni... Me gérkeztünk.Ruganyos, dunyhás ágyak várták a csapatot. A szöges bakancsaink " óvatosan" kongtak a lelkigyakorlatos ház folyosóin. Úgy jártunk, mint az indiánok a mokaszinban. Abban azonban nem vagyunk biztosak,hogy az Oberin, no meg a Főtisztelendő ur is ezt mondták.No,mindegy ,Mi"igyékeztünk" . Este egy kis tagunk igyekezett "valahová" és nem tudott kimenni.Ugyanis egy szekrénybe ment be és igen-igen mérges volt, hogy nem találta meg az ajtót. Már t.i. a kivezető ajtót. Ezért aztán kénytelenét voltunk az éjjeli lámpát állandóan égetni, nehogy szegény megint a szekrénybe menjen. Másnap Taszi feltalálta a szánkóomnibuszt. Egy, egy méter hosszú szánkóra hatan ültek fel egyszerre. Természetesen egymás nyakába. Az indításnál még megvoltak - teljes létszámmal - az érkezésnél többnyire csak a fele maradt fent. De azért jól mulattak,habár a harmadik lecsúszásnál már nem lehetett az Imrét a Leventétől, a Jancsit a Jánostól megkülönböztetni,olyan egyformán fagyott hóemberekké váltak. Bejártuk a szép erdőt, felkerestük a régi, nyári tűzhelyünket, kiabáltuk az elment tagok nevét: Csabi bá’, Marosa, Góbé, Cece, de nem válaszoltak.B. Feri bá* hires "mosdató" helyénél is megállottunk egy pillanatra. Milyen jó volt együtt lenni, milyen rossz, hogy el kellett válnunk... Az utolsó nap délelőttjén,amintvigan szánkázunk, egyszerre csa^ megszólal Zoltán bá sípja: sorakozó! Magasan a hegyről szólt le hozzánk, s mi nekirugaszkodva igyekeztünk fel. Fél-úton lehettünk, amikor tőlünk balra,az erdőből, Gábor bá kiabál: segítség, segítség! Trudi elosztja a csapatot, tizen a segitségkérő feléj öten Zoltán bához törtetünk. Szerencsére Gábor bának semmi baja, csak próbára tettbennünket.Zoltán bá azért hivott, hogy megmutasson nekünk egy szép kis erdei kápolnát. Szépen megdicsértek: ügyesen oldottuk meg a próbát. Még egy élményünk volt, amelynek mi fiuk igen-igen örültünk. A lányok nem, mert ők levizsgáztak. Amikor a lányok a templomba voltak,a Parancsnok úr elcserélte a Curi és Marosa cipőjét és labátjait. Aztán elsonpotygott. Másnap reggel nagy megbeszélés vdt. A lányok elmondták, hogy "valaki"járt náluk és megette Mellnek a kekszét,elhaa;nálta a papirzsebkendőjét, elcserélte Curi babájának ruháit, az összes cipőket és szappanokat, fogkeféket, a ruhák zsebeit bevarrta, Trudi ágyára kormot sort; és egy félóráig tartó rémségeket meséitek még össze. Mindenki gyanúba került, csak az igazi tettes nem. Végül is Zoltán bá’ vallott. De hiába erősitgette, hogy ő csak két pár cipőt és kabátot cserélt el, máshoz nem nyúlt, de a lányok kitartottak a rémségek mellett. Végül azonban ők maguk megállapították, hogy Trudi ágya a rátett ujságpapirtol"kormolódott" be, a cipők a helyükön voltak, a fogkefékben is mindenki a sajátjára ismert. Beismerték, hogy "kissé" túloztak, csak Meli nyafogott a kekszért, de azt viszont az öccse gürte be, melyhez hasonló jókat kivánok,a hasznait papirzsebkendőkkel együtt. Ez a tömeghisztéria, mondja a Szerző. ÜZLETI szülik: Papa: Mit csináltál azzal a 2o centtel,amit azért adtam,hogy Levedd az orvosságot? Tomi: lo centért cukrot vettem,tizet meg öcsinek adtam,amiért helyettem bevette az orvosságot. DICSúbaG- Igaz Péter, hogy te is részt vettél az angol-magyar mérkőzésben, mely akkora dicsőséget hozott nekünk.- Igaz bizony. Én pumpáltam a a labdát. „ 11 Zászlófelvonás
