Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

VAJH Ml ÉRDEKEL? / lüké Tóni, la­punk ifjú, de bájos /elmebájos/ munkatár­sa, átvette a tói Ér­dekel rovat vezetését. Mivel sokoldalú tudá­sa sokkal magasabb színvonalon all,mint­sem ilyen kis dolgok­kal vesződjön, egyelőre csak ebben a számban válaszol a hozzáintézett kér­désekre. Szentül csak azokra a kérdé­sekre felel, melyekre a választ egye­nesen tőle kéritek./ Miért kötünk csomókat? Hogy el ne feledjük őket kibontani. Hány néger él Cincinatiban?^ Hu­­szonkilencezerháromszáznyolcvanhét és egy soffőr, akit nem lehet megszámolni, mert nincs sohasem otthon. Mennyibe kerül egy tizfilléres bélyeg? A fecsegő emberek szerint tiz' fillérbe. Miért mozgatja a kutya a farkát? Hogy megtudja, megvan-e még? Hol van télén a leghidegebb? Ahol legjobban fáznak az emberek. Hol fáznak legjobban az emberek? Ahol a leghidegebb van. Miért mondjuk a hindu krinolint hindunak? Mert nehezen h-indul meg. Hogyan lehet zöld nyakkendőből a legjobban kivenni a foltot? Szabad­szemmel. Hogy hívják az angol király lovát? Ezt már Arany János megírta előttem? "Edward "király, angol király vágtat Fakó lován." Vonatinduláskor miért nem fütyül­nek? Mert a fütyülésnek már befütyül­tek. Hány csillag van az égen? Sok. Miért szereti a szamár a bogán­csot? Kérdezd meg tőle, ha nem tudod! Miért viselnek a skót katonák szoknyát? Hogy megspórolják a nadrág­aiért milói a milói Vénusz? Mert aki megtalálta, igy kiáltott fel: Ah, mi ló törte le ennek a félkarjáí. Ki a vasútnál a legelső ember? A masiniszta, mert ő van a vonaton lege­lői. 5 Miért ferde a pisai torony? Mert az építője kancsal volt. lomdarabokat.- Kár a puskaporért, ügy sem talál­tok el, pajtás! - kiáltott hátra vígan aztán pejkója nyakára hajolt.- No, szorítsd, kedvesem, Villám! Mire a francia lovasok üldözésre kaphattak, már körvonalukat is elnyel­te a felverődő fátyolos portakaró. Lankadatlan vágtatással,estére kéL- ve, utolérte ezredet. Jelentkezésekor rámordult vitéz Höldbuzay kapitány:- Hát kend él, vén huszár,aztmond.­­ták, ott hagyta a fogát? Hol a csodá­ban kujtorgott mostanáig?- Jelentem alásan, vendégül láttak a franciák. Marasztaltak volna szíve­sen, de én csak hazavágytam. Hát útra engedtek, emléket is adtak, két ezüst­tel rakott pisztolyt és ékköves marko­­latu fringiát, mert az enyém a tusa he­lyén törve maradt - beszélt mosolynyi­­ladozással, aranymedéliás Mihály.- Hm?! Aztán hánynak köszönte meg a szivességét, mondja csak Mihály?- Hogy mennyit vágtam le közülük, biz én azt nem tudom, vitéz kapitányom, de megfizettem nékik gavallérosan! Nem tartja számon az ilyen csekélységet a magyar huszár.- Ember kend a talpén,őrmester Mi­hók Tóth Mihály... Történt pedig mindez a flandriai csatatéren,1794-• június 26,-án. DALOLJUNK Ne-hés a f«gy- ve- rém. jobb vál- la- mai nyom-ja. |tu J,lJ H l j lj j j I Ij j'l Míg ne-be-zebb, 6<j, u a bá-nat. ki szí-ve-met nyom-ja. Esik eső, esik eső, nagy sár van az utcán, Ez a kislány, barna kislány sirva mos a kútnál. Sírva mondja sej, haj, az édes anyjának: Elvitték a, sej, most viszik a rózsám katonának. Fehérvári kertek alatt kinyílott a rózsa, Gyere kedves kis angyalom, szakíts egyet róla. Nem szakitok róla, nem kell nekem rózsa, Én a tied, sej te az enyém úgy sem leszel soha. 7

Next

/
Thumbnails
Contents