Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9. szám

Portya a tengeren

Félőrsre való cserkész volt, s egy öreg cserkésztiszt, akik délelőttll-re kint voltunk a Chichiriviche előtti lapos korall-szigeten. Mögöttünk volt már 300 km.haj nali autó-ut, Caracashol sötétben fel a Cordillerák 1600-as vízválasztójára,végig a Tuy-folyó cukornád-ültetvényes völgyén, száguldva a Yalencia-tó melletti egyeneseken, orchidea-szegélyezte merész hegyiutakon le a tengerpart kakaó-ligetei közé, aztán meg száz kilométer a tengerperti kókuszpálmák mentén, felzavarva lágunák kócsagjait. gémjeit. Fölöttünk pelikánok úsztak a levegőben, a kocsi előtt méteres óriásgyik menekült. De legfőbb a cél: A chichirivichei zátonyok voltak. Vizalatti korall-szigetek, sok magyar barátunk szenvedélyes vadászterülete.

A nyilt tenger felől száz méterre hullámverte szirtek védték a sekély korallrétet. Fusz-nyolcvan centiméteres viz, feneke sokfelé lágy és éles, fekete, zöldsárga korall—képződmény. Az odúkban tengeri sünök, csillagok,vörös folyadékot engedő tüskés állatok, szögletes rákok, viszkető vizirózsák. .Járni csak gumitalppal lehet. S ha pár percig nem mozdulunk máris megelevenedik a viz és tarka halak sokasága cikázik benne. Ez a terület a kezdő álarcos-szigonyosok iskolája.

Mi a belső szigetoldal homokos partján szálltunk vízbe. Öt-hat méterre már kerülgetni kellett a kénsárga korall-legyezők éleit, meg a dinnyenagyságu sünök ezernyi tüskéjét. Pipás álarcunkkal a hetven-nyolcvan centiméteres viz felszínén lebegünk, Alattunk, előttünk a trópusi tenger minden csodája. Nyolc-tizféle korall köztük zöld, sárga, vöröses libegő-tátongó-kunkorodó vízinövények; a zugokban és a korallokhoz tapadva tüskés tengeri sünök, színes ködöket eregető csillagok,lassan mászó fekete rákok. A tengerfenék hófehér föveny és az áttörő napsugárban rengeteg hal népesíti be ezt az óriási meleg aquáriumot. Piros, kék, zöld, sárga, éjjfekete halcsodák tarka sávokkal, vakszemekkel, villogó uszonyokkal arasznyira szemünk előtt. Gömbölyű tüskések, hosszú kékek, lapos átlátszók libegnek a korallbokrok közötti bomokvölgyekben. Ránk néznek és közelednek, elfordulnak bújnak,előjönnek, aztán egy-egy hosszú fekete hal elől elmenekülnek.

Egy kézmozdulattal átsiklunk a szomszéd korallvölgybe. Ott uj csodák. Sünök folyton mozgó tüske-erdeje fogad, meanderes gomb, korall, odébb zöld bütykös halevő növény tátong. Tiz-husz percig fel sem emeljük fejünket a viz alól. Csak beljebb nem mehetünk a mély felé, mert ott sok a vérengző csuka /barrakuda/, estefelé bejönnek a cápák is, s nekünk nincs szigonyunk.