Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
AMIT A TEMETŐK BESZÉLNEK NÉPMESE folytatás. Vesénk fonalát gombolyitva menjünk el a mese ősforrásaihoz, hol és hogy keletkeztek meséink? Ezen a téren a kutatás csak a 19. században kezdődött. Ekkor kezdték vizsgálni,különösen Grimm hatása alapján, hogy miért van az,hogy ugyanazt a meset, sokszor megváltozott tartalommal, egymástól igen távol álló népeknél is meg lehet találni? Két elmélet alakult ki.Az egyik azt vitatta, hogy a mese "utazik" és igy kerül országról országra, mig a másik a polygenesis mellett kardoskodott,azaz szerintök a hasonló mesék bármelyik népnél megszülethettek, minden kölcsönös érintkezés nélkül.A tudomány azóta bebizonyította, hogy a sok helyen születettség elmélete elfogadhatatlan. Meséink nem származnak ugyan kizárólag Indiából, hanem különböző vidékeken,különböző népeknél születvén, azokat a népeket mozgató események hozták tovább és tovább. így a népvándorlás, a keresztes háború, de a kereskedelem is, mely főleg mór és bizánci útvonalon közvetítette a meséket. E- zek persze útközben koptak, átalakultak,illetve uj elemekkel gazdagodtak. A magyar népmese is ezen az utón járt. Elődeinknek is, habár erről emlékünk nem maradt^voltak eredeti népmeséi,amelyekben az ősök hagyományainak egy részét ápolták. Az ősi hagyományok fenntartásában azonban a magyarság már a kezdet kezdetén nagy idegen etnikai hatásokkal küzködött. Hogy ezenközben mekkora mesehagyomány pusztult el, aztmég csak nem is sejthetjük, ma már csak azokat a morzsákat találhatjuk meg, melyeket ezer esztendő viharainak szeszélyes kegye meghagyott. A magyarság mai ház áj ában germán és szlávok közé ékelődvén, ezek behatása alá került, melyhez újabb ellenhatás a kereszténység járult, mely a kereszténység felvetele idején nem szívesen látta az ősi hagyomány ápolását. A három oldalról jövő ostrom alatt az indiai, perzsa és mongol népektől hozott és az altáji szűrőn átkerült meséinknek, hagyományainknak a honfoglalást követő pár század alatt vagy el kellett enyésznie, vagy össze kellett olvadnia az idegen hagyományokkal. A magyar mese tartalmilag, szerkezetileg, akár csak maga az országunk , Kelet es nyugati mesemondás határmes - gyéjén állanak. Sol„.mossy Sándor mutatta ki először mese elemeink ősi, keleti maradványait. Pl. a nyugati mesékben az u.n. Aranyhaju lány mesetipusban a főhőstől az élet és a halál vizének elhozatalát kivánja. Ugyan ebben a magyar változatú mesében pedig azt kivánja, hogy a tengerentúl élővadfancákat hozza el. Ennek elhozatala során a főhős táltos lovának a vad kancákat őrző csődöméi párbajt kell vivnia. Ez az elem az őshaza füves térséginek és lovas főfoglalkozásunknak, a lótenyésztésnek misztikus képzeteit őrzi. De gyakran találkozunk olyan magyar mesével, ahol a főhősnek égigérő fára kell másznia, ahol a földről nem látható tetején egy másik világot talál. Mi ez, ha nem a sámánszertartás emléke, ahol a rémületbe esett sámán felmászva a hetedik régióba és ott a napot, holdat és a paradicsomot találja!Ez egy más nép meséjében sem fordul elő, s ha mégis akkor tőlünk vették át. Egy másik mese pedig elmondja, hogy az álhos átlói, ki több párnán ül, a leleplezés alkalmával a párnák egyenként kiugratnak. A párnán- ülés pedig kifejezetten keleti szokás. Ugyancsak magunkkal hozott keleti elem a nadárlábon forgó vár,mely arra néz, merre az áldott nap van, ami kétségtelenül ural-altáji mitoszmaradvány. De kétségtelenül kimutatta Solymossy S a Fehérlófia, az Égi testszabaditó és Hajnalkötöző mesetipusaink ősi keleti eredetét is. Ugyancsak ősi mesekincsünkből való a róka és a kigyó, valamint a sas és macskáról szóló székelj meséink is.- A magyar meseköltészet még koránt sincs felkutatva. Ma ezt a munkát nem folytathatjuk, de a meglévő kincsünket őrizhetjük, ápolhatjuk, és rajtuk keresztül nevelhetjük gyermekeink gondolkodását magyarra. Ezekből tanulhat magyar gondolkodást a benyomásokra legérzékenyebb korban a magyar gyermek. dr.T.I. SZÉKELY LEÁNY 14
