Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7. szám

br. Balassa Bálint

A XVI. század lirajanak, sőt a magyar irodalomnak is egyik legnagyobb dalköltője. A török időkben irta ritka szép virágénekeit, istenes verseit és vitézi dalait. Szerelmi lirája tele van tűzzel; megkapó erő és gyöngédség nyilatkozik meg bennük /Julia-dalok/. Istenes és vitézi énekeit századok múltával is kedvelik. Kitűnő formaérzéke van /rim, ritmus, csengés/, maga teremt formát, a régi tizenkilenc szótagu sort három részre töri: "Vi-té-zek + mi-le-het + e-szé-les + föld-fe-lett + szebb-do-log-a + végek-nel" - 3+3/3+3/4+3 .Rimképlete /a a sorok végződéseit összehasonlitva/ aab ccb ddh = "lehet - felett - nél — kor - szo'l - e'l — tot - tot - nél. Nyelve bámulatosan gazdag és hajlékony, képzelete élénk, képekben dús.

Kora csak mint istenes énekszerzőt ismerte, vallásos költeményeit sokáig énekelték a templomokban is; csak a múlt század 70-es éveiben ta- 1álták meg szerelmi költeményeit és azóta méltán sorozzák őt a legnagyobb magyar lirai költők közé. Csokonai Mihály felléptéig nincs hozzá fogható dalköltőnk. íme egyik közismerten legszebb verse:

Jő szerecsen lovak Alattok ugrálnak,

Eogyha trombita riad ; Köztük ki strázsát áll,

Ki lóvéiról leszáll,

Nyugszik reggel, hol virrad, Midőn éj ten éjjel Csataviseléssel Mindenik lankadt s fáradt.

Az jó hirért, névért,

S a szép tisztességért, óik mindent hátrahagynak. Emberségről példát, Vitézségről formát Mindeneknek ők adnak,

Midőn mint jó sólymok,

Mezőn széllyel járnak, Vagdalkoznak s futtatnak.

Ellenséget látván,

Örömmel kiáltván ók kópiákat törnek ;

S ha súlyosan vagyon A dolog harcokon, Szólitatlan megtérnek;

Sok vérben fertezvt'n,

Arccal reá térvén,

Űzőt sokszor megvernek.

Az nagy széles mező,

Az szép liget s erdő Sétáló palotájok ;

Az utaknak lese Kemény harcok helye Tanuló oskolájok ;

Csatán való éhség, Szomjúság, nagy hévség, Fáradtság : mulatósok.

Az éles száblyákban Örvendeznek méltán,

Mert ők fejeket szednek ; V iadalhelyeken,

Véresen, sebesen,

Halva sokan fekfisznek : Sok vad s madár gyomra Gyakran koporsója Vitézül hóit testeknek.

Ö végbelieknek,

Ifjú vitézeknek, Dicséretes serege ! Kiknek e világon Szerte szerént vagyon Mindeneiméi jő neve : Mint sok fát gyümölccsel, Sok jó szerencsékkel Adjon Isten mezőkbe !

K A T 0 N A - fi F E K .

V itézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a. végeinél? Holott kikeletkor A sok szép madár szél,

Kivel ember ugyan él :

Mező jó illatot,

Az ég szép harmatot íd, ki kedves mindennél.

Fllenség hirére Vitézeknek szive Gyakorta ott felbuzdul ;

SÖt azomkivül is,

Csak jó kedvéből is Vitéz próbáira indul;

Holott sebesedik,

Öl, fog, vitézkedik,

Homlokán vér lecsordul.

Véres zászlók alatt Lobogós k'piát Vitézek ott viselik ;

Roppant sereg előtt Távol a sik mezőt Széllyel nyargalják s nézik. A párduc kápákkal,

Fényes sisakokkal,

Forgókkal szép mindenik.