Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
redetten öldökölték az ostromon leginkább szorgoskodó janicsárokat s közben felgyújtva az egyik töltést, használhatatlanná tettek az elérhető ütegeket is. A felriadó tartalékok azonban bekerítették a kis csapatot s az ádáz tusa során mindkét magyar hadnagy elesett. A kirohanók kénytelenek voltak holttetemeiket a Mohained-hivők kezén hagyni és súlyos veszteséggel visszavonulni . A török ütegek még dühödtebben ontották a történtek után lövedékeiket a vivott erősségre. Töredeztek a bástyák, romlott a fal, a golyók beomlasztották a Belsővár tornyának tetejét.Roham rohamot ér az Óváros ellen. Az egyik támadás közben elesik Ali basa s ' halála óriási lelkesedést vált ki a szorongatóttakbóL Tiznapig meg nem szűnő ágyúzás, aknarobbantas után az Óváros is védhetetlenné rombolódik. A Várba húzódást, bármily óvatosan is hátrál ki Zrinyi népe az Óvárosból, Szeifeddin, az uj nagyvezir megneszeli és azonnal rohamra hajtja dandárait. Oly gyorsan nyomulnak be a félig-meddig kiürített területre, hogy közel kétszáz magyar vitéz künnreked a Várból. A kiszorultak tudva, hogy menekülésre nincs remény, regébe illő küzdelembe bocsátkoztak. A kora délutánt késő este váltotta fel, mire utolsójuk kezéből is kiütötte a halál a kardot s több mint ezer törököt vittek magukkal a másvilágra.A védőőrség szine-java esett el itt, Batai Péter, Deák Balázs, Győri mátyás hadnagyok mind ottmaradtak elbusult vitézeikkel az Óváros romhalmazán. Szecsődi Máté nehéz sebével közvetlen a várkapu előtt esett össze és az őrség egy óvatlan pillanatban berántotta a hidról. Ö volt az egyetlen, aki túlélte az irtózatos tusát. Már csak 600 fegyverbiró férfit számlált Zrinyi Miklós kisded serege, de a hőslelkü kapitány még mindig bizott. Biztosnak vélte, hogy megérkezik a felmentő sereg. A szultánt megietegitette az a tény, hogy a juhakolnak csúfolt várra annyi áldozatot kénytelen pazarolni és halálbüntetés rémével ösztökéli vezéreit eredményre. Hasztalan minden erőlködés. Az ostromlottak egyre-másra verik viszsza a falakra kúszó rohamoszlopokat. Szülejmán dühében taktikát változtat. Horvátország meg Dalmácia fejedelmi koronáját Ígéri Zrinyinek Szigetvárért cserébe s mikor a gróf visszautasitja ajánlatát, ezer arany vérdijat tűz ki fejére. Szefeddin már éjjel-nappal vivja a várat.Augusztus 26-tól szeptember 1-ig nem kevesebb, mint hét rohamot zudit a bástyákra. Mind összeroppan, pedig a szultán is ott lelkesíti csapatait a viadal szinterén. Zrinyi is a bástyákon küzd, buzdít szóval-példával. A szeptember negyediki támadás is kudarcot vall, bár fölrobbantják az egyik aláaknázott bástyát. Szulejmánt embertelen mérgében, tombolása közben megüti a guta. Az ostrom harmincegynéhányadik napján, szeptember 6-án lobbot vetnek a lecsapódó tüzes golyóktól az épületek, ráadásul egy török utászkatona a lőporos toronyhoz férkőzik és bombát vet be az ablakrésen. Eget-földet rázó dörrenéssel repül levegőbe a sok mázsa puskapor, valóságos tűzeső hull az égből utána és ugyanakkor Allah meg Mohamed nevét üvöltözve felhömpölyög a réseken, az ostromlétrákon a spahik, janicsárok, bosztandzsik áradata. Tán csak háromszázan vannak csupán már a védők. A tűzvésszel meg a törökkel, ezzel a két külön-külön szívós ellenséggel nem tud egyszerre megbirkózni a maroknyira olvadt had. Utcáról-utcára hátrálva vonulnak, folytonos harc közben a Belső vár romhalmazzá bombázott öreg tornyába. Itt már nincs hely a család számára. Az eltorlaszolt kapu mögött komoran hallgatják a kivül hagyott feleségek, gyerekek, a lángfergeteg zúgásán is keresztül élesedő sikoltozását, amint urukat, apjukat hívják, mikor elcipeli őket a rabszolgának örvendő török. Es még akkor sem akad közöttük senki, aki ebben az észveszejtő helyzetben a kapitány fejére kitűzött vérdijra gondolna és arra, hogy árulással, kaputárással, vagyont szerezhetne.megmenthetné saját meg az övéi életét.Hívek az utolsó szivdob bánásig. Már nincs menekvés... a tornyot az elfoglalt várrésztől keskeny árok választja el csupán. Az ágyuk otromba kő és vastekéi közvetlen közelről döngetik., rontják az ölvastag falakat. Felettük ég a torony, künn végső megrohanásra szedelőzkódik az ozmán had. Zrinyi határoz vitézeivel: hogy ne vesszenek el úgy mint a csapdába szorult vad - kirohannak. Az ostrom elején a toronybeli kincstárba hordott ünnepi holmiból ki-ki felölti legszebb köntösét, Zrinyi Kiklós maga is diszbe öltözik, drága velencei barsonyruhája fölé finom damaszkuszi acélpáncélt csatol, dolmánya mindegyik zsebébe százszáz aranyat rak, hogy megemlegesse, tiszteséggel eltemettesse, ki holttestét megtalálja, aztán pallost köt oldalára és pisztolyt ragad. A kapu előtt ott ásít baljósán az egyetlen megmaradt ágyú, öblös torka szöggel, lánccal, golyóval tömve, mellette ott áll égő Kanóccal az utolsó élő pattantyús, Szerecsen Márk.Odakünn bömböl a török... Allah!- ...Jézus! - harsog a felelet, a 6
