Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

lánokra és más nagy feneva­dakra vadászni. Oroszlánt egyenlőre nem találtunk, ellenben 0- csi igy kiáltott fel.- Ott egy madár! A közeli bokor fe­lett tényleg egy madarat pillantottam meg és rövid célzás után gyönyörű teli­találattal elintéztem. A zsákmány azonban nem esett le, ellenben las­san felemelkedett,utána egy kalap alól egy néni, akiben Puffancs mamájára ismertem. Öcsi bújj! adtam ki a jelszót. Öcsi bujt és igy a telitalálat következménye elmaradt, viszont ezzel Puf­fancs, mint vadásztárs lett előkeritve, mivel a bokor mögött aPuf­­fancs család táborozott. A vadászat hevében egyszercsak Floki robogott elő, szájában egy jobb­­létre szenaerült pocokkal, egyenesen Puffancsnak. A találkozás olyan élénk volt, hogy Puffancs ijedtében egy szamártö­visre csüccsent, viszont ö szokás sze­rint ezen is nevetett és csak később rült hazavinni, mert a vonatban mind kimásztak. A kocsiban sokan voltak és az össze-vissza mászó-repkedő állatok sok sikoltást és mozgást okoztak úgy, hogy egy pár perc múlva csak a Cinege csa­lád maradt a kocsiban és igy mindnyá­jan kaptunk ülőhelyet. S még engem szidott meg atyám. m t Jutott eszébe, hogy a nadrágjába fura­­odott tüskék nem hatnak kellemesen a közérzetre. Ezzel a pocokkal jó mókát csi­náltunk. Jött a mezőőr és a társasággal veszekedett, hogy a papirost és mie­gyebet nehogy eldobáljuk. Mig Veszekedett, addig mi ti­tokban a határa akasztottuk a pockot, amibe viszont Floki nem nyugodott bele és addig ugrált a csősz után, mindenki nagy vidámságára, mig a csősz dühösen előaalgott. Mivel kötelet is hoztunk,hintát csináltunk. Először persze öcsi, aztán én végül Puffancs hintázott.- Hinta, palinta, hintázik a Puffancska! Löktem a hintát mind ma­gasabbra. Puffancs nevetésétől rengett az erdő. A nevetésbe egyszercsak ez a hang is keveredett, reccs! Ezt a kötél mondta, aminek következtében Puffancs előbb fel, majd sebesen lehuppant.Sze­rencsére nem ütötte meg magát, mert a mamája által kicsomagolt ünnepi torta fogta fel esését. Puffancs mamája persze villá­mokat szórt és a villámlás közbena pa­lacsintává változott tortát dobozostól a bokorba dobta, ami azonban nem aka­dályozott meg négyünket /Flokit is, / hogy azt az utolsó morzsáig magunkba ne gyömöszöljük. Még csak annyi történt, hogy a kis hátizsák zsebét cserebogárral szed­tük tele. Sajnos a cseréket nem sike-VEZETÖKÉPZÖ TÁBOROK: A Szövetség központja ez évben is megrendezi a nyári vezetőképző táboro­kat, augusztus 7-15 között. A fiuk ismét Buffalóban, mig a lányvezető-jelöltek előre láthatólag, Dél-Ontarióban táboroznak. Jelentkezéseket a csapatok pa­rancsnokaihoz kell beadni. /folytatás a 6. oldalrólJ morzsolódottan a sikertelen erőlködés­től. A visszavonulást mártirmódon fedezte a gyalogság, amig el nem hul­lott maid az utolsó szálig a janicsá­rok szakadatlan nyíl és golyózáporában. Az események hirtelensége oly váratlanul érték Szulejmán hadát, hogy mire üldözésre mozdult volna, az élet­ben maradtak már tisztes távolságban jártak. Köztudomású, hogy Lajos ki­rály hátrálás közben életét vesztette a Csele patakját övező mocsárbansha­lála betetőzésé volt a magyarság fel­mérhetetlen vérveszteségének. A régi adatok szerint 24.ooo, az újabbak a­­lapján viszont kevesebb, mintegy 14.ooo magyar maradt a mohácsi csatatéren holtan, sebesülten, vagy jutott az el­lenség rabláncára. Hősiességük, véres vesztük, mitsem használt, A szultán előtt meg­nyílt az ut Budára, és ezzel százötven esztendőre bealkonyult a magyar égbolt. 14

Next

/
Thumbnails
Contents