Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
c%€c/cw> C^eAikmzíámi^rk Most, hogy a "Magyar Cserkész" utján szólhatok újra Hozzátok,eszembe jut valami, ami mindig könnyeket hoz a szemembe. Az irlbacni leány^ezetőképzőtábor, ott a Duna mellett. Biztosan sokan olvassátok olyanok, akik ott voltatok Irlbachban és átéltétek azt a vidám és sok viszontagsággal teljes tábort volem együtt, amikor még a Duna hazánkra emlékeztetett es amikor az ember megmegállt a partján, kitárta két karját, úgy érezte, hogy valami csodálatos hullámokra ülve:' hipp-hopp hazavisz........ És az az utolsó esti fogadalomtétel a zászló alatt? Oh, én jól emlékszem még keményre merevedett arcotokra. Az a fogadalom: eskü volt, s ugv éreztem, mehettek bárhová ez a fogadalom megtart Benneteket magyarnak, hazátokhoz, nemzetetekhez hü honleányoknak, akik megtartják majd a jövőt, a jövendő magyarjait, a jövendő Magyarország számára. Nagy feladat ez, de Ti kedves nagy lányok, akik anyáknak készültök, vagy talán már, mint asszonyok ringatjátok a kicsiny bölcsőben nyugvó angyalkákat, ne felejtsétek el, hogy amint az anya neveli az apró gyermekeket, ügy az anya oltja beléjük először'hazájuk és fajtájuk szeretetét. ö oltja beléjük, hogy imádkozni mindig magyarul kell, hogy a mesék hősei számukra sohasem lehetnék mások, mint János vitéz, Toldi Miklós, Kinizsi, Hunyadi, Szent László király, hogy a magyar huszárnak termett és nem cowboynak. Hogy ne felejtsék el sohasem azt, hogy őseik neve aranyhetüvel van beirva a történelem lapjaira és azokra mindig büszkének kell lenniük s mindenkor követniük kell példájukat. Miközben lenetnek jó es hűséges polgárai uj hazájuknak, de az uj hazában uj polgárjoggal, szivükben legyenek mindig magyarok. Becsüljék meg a másikban is azt, nogy magyar és ezáltal is, mint mindenben legyenek példaadók, hogy bennük és áltáluk becsülhessék meg szenvedő hazánkat és veszendő fajtánkat. .. Ez a Ti feladatotok, kedves Cserkészlányok! A nő legszebb hivatása a nevelés. Nevelni nemcsak a családban, nemcsak az iskolában, de mindig és mindenütt iehet. Elsősorban a jó példával, mely minden szónál ékesebben beszél. Karácsony volt, kedves lányok, s előtte advent, amely azt jelenti: készület. A mi magyar adventünk régen eljött és ki tudja meddig fog még tartani, de egyszer nekünk is meg fog jelenni a csillag, amely házavisz"minket,vagy utódainkat? Mindegy! De ezt az időt, ezt az adventét, előkészületet, jól kell felhasználni, hogy legyen mit hazavinnünk, vagy hazavinnetek majd. Legyen drágaság a szivetekben: a hűség, mellyel hazátokhoz ragaszkodtatok, legyen illatos mirrha kitartásotok, arany-ezüst; tiszta,éserős és mély magyarságotok', amelyet semmi megrázkódtatás, földrengés nem rendithet meg. , ' Ehhez kérem megindulásunkkor Isten segítségét es kérlek Benneteket nagyok és kicsinyek, Írjatok, hogy Írásotok mésoknakbiztatás legyen,hogy munkátok másoknak lelkesito legyen. A "Magyar Cserkész" megbízható, hűséges barát lesz, amely közvetíteni fogja egymás támogatására törekvő akarásotok. A cserkészmunka a közösségen alapszik és ezt a közösséget szolgálja a cserkész újság is, hogy a szétszórt "kislángok"; pislákoló "Bujdosó Lángok" valahol összegyűlhessenek és melegítsenek... melegítsenek, mert olyan nagyon szüksége van énnek a világnak melegre, szeretetre és ezt a meleget’, mind tőletek várjuk! Isten adjon Mindnyájotoknak nagyon boldog és munkás uj esztendőt! Cserkész szeretettel kivánja: Lívia néni 7
