Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

1 1 MAGYAR CSERKÉSZ MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG IV. évfolyam, 3. szám. Ára egész évre 2.50, 1 pld. 25 cent 1953 március MÁRCIUS IDUSÁRA Bocsor István tanítványai Nemrégiben a négyszáz esztendős pápai kollégium múltját kutattam és megilletődóssel állottam meg a sok zivatar között elsuhant századok mélységeiből fel­bukkanó fejfák előtt, melyeknek homlokán annyi ragyo­gó név látható. Európai hirü tanárok, európai hirü tanitványok szunnyadnak a fejfák alatt. Pedig-pedig rettentő törvények alatt éltek a te fiuhőseid? Haliga csak,haliga! "Minthogy a korán való felkelés az életben sok­képpen hasznos és szükséges, tehát Nyáron, ápril. 24- től fogva aug.2o-ig négy óra után 2 garas, Télen pe­dig okt. 2o-tól fogva, márc. 31-ig öt óra után 5 ga­ras büntetés alatt senkinek ágyban lenni nem szabad." Te, a 2o.század diákja, aki az iskola tőszomszédságában lakozol s gya­korta futsz megkésve, alig megmosakodva a 8 órakor kezdődő tanitásra,mert"for­ró volt a kávéd”: nézz tisztelettel emez őseidre. "Mivel pedig az erkölcsök tisztasága az ifjúság öltözetében és ruháza­tában is áll, senki se viseljen deákhoz nem illő kabátot... se kesztyűt,melyek inkább kérkedésre, mint célszerűségre valók, kivéve a téli hideg időben. Az ellenszegülők és a ruházatukban és hajuk viseletében az iskola egyszerűségéhez alkalmazkodni nem akarók a tanuló ifjúság kebeléből kiüzendők." Te, ifjú barátom, aki sokszor többet törődöl a divattal, mint a köte­lességeddel, és célszerűség örve alatt magadra öltöd hol a világjárónak, hol meg a lovászlegénynek a gúnyáját, és a sapkát a füledre akasztod., ne mosolyogj ezeken az ósdi törvényeken. "Az iskolai könyörgésen reggel 4, és este 6 órakor a tanulók mind je­len legyenek... Reggel fogékony ésszel a tárgyakat ismételjék." Szoktál-e imádkozni? De haliga csak, haliga! A régi megfakult, foszladozó Írások tovább beszélenk. "Az ifiusag azt tervezi, hogy szemük fénye, Győrffy Endre vezetése a­­latt a Pápa-i főiskola ifjúsága mint külön csapat fog harcolni a haza káréra fegyvert fogott nemzetiségek ellen." Tarczay Lajos rektor-professzor hiába csititja őket, hiába ijesztegeti diákjait!- Fiaim, kedves gyermekeim, ne menjetek; lesznek, akik megvédik a ha­zát. Az édesapáitok, meg a bátyáitok. A rácok kiszúrják a szemeiteket,élve fű­részelik le a karjaitokat.- Az édesapám helyett megyek, aki öreg ember - kiált Szobi Jóska.- Megyünk a rácokra, akiF ölik a magyart odalent - harsog a lelkesült sereg.- Apám fia vagyok, mellette a helyem - zeng Szilágyi József mélyen dörgő hangja. A májusi hajnalban a pápai főiskola udvarán felcsendül az eskü,mint sok századdal előbb Rütli mezején a svájciak hitvallása.- Megvédiük a hazát, dicsőséggel koszoruzzuk a pápai főiskolát - fo­gadják szent lelkesedéssel mindnyájan. .... ^ ** SI V t T T i 1 _ T 1*2 r T 1 1-V — ^ Ami. a! 1 AMlíl 4 P TP P fii- Talpra magyar! Hi a haza! - kiált könr^es, átszellemült arccal Győrffy Endre, az ifjúság bálványozott vezére. , . _- Itt az idő: Most vagy soha! - felel rá a kicsi sereg, a pápai főis­kola 3o legidősebb diákja. ' , , , ,^ .. . . . Tarczy Lajos rektor-professzor gyorsan megfordul, eltűnik. Odabent rá­borul az asztalra. Zokog. így zokog: _ , ,- Derék fiuk, menjetek. Vezéreljen benneteket a jó Isten! De olvassuk csak tovább az elfakult Írást. "Midőn az indulás ideje elérkezett, megemlékeztek hires torténettaná­v

Next

/
Thumbnails
Contents