Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

Clevelandi történet "Régi dicsőségünk,hol késel az éji homályban?" _ kérdi a költő. Nos, hogy régi dicsőségünk késel-e valahol, vagy sem, azt az ej homálya miatt nem lát­hatom, csupán azt látom, hogy a hegy oldalán öt sötét alak kúszik felfelé, késsel és furkósbottal. "Nagy nyirás készül" - gondolom ma­gamban s elindulok csendesen nyomukban, mint Serlock Holmes a nagyitóüveggel. Az első lábnyomból meg is állapí­tom, hogy ezek a lopózkodő alakok itt a clevelandi 22-es cs.cs-ből vannak, mégpedig... igen, itt ez a ludtalpas lábnyom világosan mutatja, hogy a ve­zetői kar tagjai. Pár lépéssel odébb egy elejtett kést találok,rövid,55 cm­­es pengéje mutatja, hogy ez viszont 0- csie, tehát a 14-es csapatból is van itt valaki. Figyelmesen vizsgálva a lábnyomokat, elejtett mákoskalácsdara­­bokat és apró döglött halakat,a követ­kező képet alakítom ki magamnak az itt készülő rémdrámáról: A 22-es csapat teljes létszámmal résztvett tegnap délután az Önsegélyző Egylet őszi piknikjén. Az az öt fickó, aki nem vett részt, az is a csapat teljes létszámához tartozik, tehát ha részt vettek volna, akkor öttel keve­sebb lett volna azoknak a teljes lét­száma, akik nem vettek részt azért, hogy a résztvevők létszáma...izé, szó­val ez világos, mi? A lepényevést a kis Záhonyi, a kö­csögtörést á kis Koltavári, a zsákban­­futast pedig a nagy Temesvári nyerte... lévén, hogy a parancsnok ur a cél e­­lött nasraesett. A Zsákbanfutás első dijaként elhozott nagy doboz bonbon nyomai viszont még itt, Clevelandtól keletre vagy 4o kilóméterrel, is köny­­nyen követhetők. Azt nem tudom ponto­san megállapítani a nyomokból, hogy a Zebra őrs /másnéven Pelenka őrs/ apró­ságai a lepényevéssel rontották-e el a fyomrukaí, vagy azzal a sok kis döglött allal, amit gombostűvel fogtak s utá­na nyársonsütes ürügye alatt felfüs­tölve megettek. Azt sem nehéz kitalálni, hogy a piknik után autóba ültek s 2 órai ko­csikázás után megérkez - tek a Big Creek folyó melletti leánycserkész táborba, hogy az esti tábortüzön rész tvegyenek. Vacsorára virslit kaptak volna, ha a kutyák fel nem falták volna azt a hatvan darab virslit, a­­mit a leánytábor parancs­noka erre á célra félre­tett. A fiuk vigasztalá­sára szolgált, hogy a kutyák a lányok részére félretett sajtot is meg­ették. Miután minden ku­tya jóllakott,megkezdődött a tábortűz. A kelet-clevelandi leányok csak előző nap érkeztek ki, a nyugatiak azonban már öt napja ott táboroztak s a rádió is kiment hozzájuk helyszíni közvetí­tést tartani. Azt már úgyis tudjátok, hogy egy tábortűz milyen.Ez is olyan volt.Égett a tűz és mindenki úgy orditott, mint a fába szorult féreg, mert ilyenkor éne­kelni szokás. Aztán a szereplők vizet öntöttek egymásra és bekormozták egy­mást. Az amerikai kerületi vezetőtiszt, akinek erdejében a tábor fel volt ütv$ dijakat osztott ki a legjobb szerep­lőknek s kérte őket, hogy máskor is jöjjenek el, legalább elriasztják a vadállatokat a környékről. Utána a fiuk beültek az autóba és elindultak, hogy megkeressék saját tá­borhelyüket, vagy tíz kilóméterrel o­­débb, s az éji homályban felverjék a sátrakat. Mindenesetre nagy püfölés hallatszott s utána a sátrak is álltak, úgy, ahogy. Az éjszakai őrség még egy darabig vitatkozott afelett, hogy az 5- rök a sátrakban aludjanak, vagy Kinn a tűz mellett, aztán minden elcsendese­dett. Reggel 8-kor ébresztő volt, de a napostiszt kihirdette, hogy aki nem a­­kar felkelni, az aludhat tovább,fel té­ve, hogy nem zavarja az alvásban az,ha közben vizet csurgatnak a nyakába.Erre mindenki felkelt s lement fürdeni a folyóba. A napi programm nagyon válto­zatos volt, mert a fiuk hol a vizben voltak, hol pedig a parton, és Thiry mindig sikoltozott, mert felt a rákok­tól. A táborparancsnokság nem zavarta a fiukat, mondván, hogy úgyis ez az u­­tolsó nyári tábor, hadd élvezzék ki magukat'. A bai ott kezdődött, hogy amikor délután fát kellett volna szedni az esti iábortüzhöz, már mindenki unta az élvezeteket s a iagyüjtést senki sema­­karta élvezni. Mindenki unatkozva ült a vizparton s egy bottal, aminek a vé­gén madzagrakötott giliszta himbálód­­zott, piszkálta a vizet. Azt mondja a táborpa­­rancsnok:Rajj vezetöő, jelentse, hogy mennyi fátt szettttek! "Nuku" fa,Parancs­nok ur,mondta a rajve­­zető. Nohát akkor éjsza­kai gyakorlat a tábor­tűz helyett! Legelőször minden­ki a satorbontást gya­korolta. Aztán menet­készre csomagolt. Utá­na beszállt másodmagá­lo

Next

/
Thumbnails
Contents