Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

Farsangi riport a MCs. szerkesztőjével 2053-ban Összesen háromszázan szorongtunk az ócska kis éjtszakai légibuszon. Már három és fél Derce utazunk Kolozsvár­ról és kezdett a dolog nagyon unalmas lenni. De ime, átsuhanunk az észak-dé­li irányban nyílegyenesen folyó Dl.fo­lyam fölött /azelőtt Dunának nevezték és kanyargóit.../ és feltűnt egy ra­gyogóan kivilágított, lapos palotateiő hatalmas zöldfenyü MCS betűkkel. A pi­lóta egy gombnyomására egyszerre poty­­tyantunk ki a gépből mi ötvenen, akik azláCB szer­kesztőségébe készültünk. Összebeszél tünk,hogy csak a 29-ik kilométer ' után nyitjuk ki ejtőernyőnket, hogy ezzel is időt nyer­jünk. A tetőre érve,öröm­mel üdvözöltük az MOS. vezérkarát, aki fogadá­sunkra jött fel. Megkért, nézzünk szét a tetőről egy kicsit; a környék legma­gasabb épületén vagyunk, az 57o emeletes szerkesz­tőségi palota tetején. A palota egy négyzetkilomé­teres függőkért közepében áll: uszoda, müpatak mü­­vizzel, pálmaerdő,fenyves és sok más furcsa csoda látható benne. Természe­tesen földalatti villamos­sal és gépkocsiutakkal.Az épület alatt 600 m. mély gödör van, amelybe ellen­séges légitámadás esetén az egész épület egy gomb­nyomással 0.00796 másodperc alatt süllyeszthető. Ott aztán a szerkesztő­ség nyugodtan folytathatja munkáját. Azonban nem időzhettünk tovább, mert 22 óra 47 perc 39 mp-kor kellett a szerkesztőnél jelentkeznünk, aki kü­lönös szeretete jeléül megigérte, hogy 5 és harmad percet beszélgethetünk ve­le. Gyerünk tehát! Egy zuhanószekrényben azonnal a 118-ik emeletre jutottunk és máris a szerkesztő előtt álltunk. Kedves arcú ur, szivesen fogadott bennünket. Kéré­sünket megértéssel fogadta és megigér­te, hogy már a legközelebbi szám ter­jedelmet 5oo oldalról 524 oldalra eme­li és a lapzártát is hajlandó 6 perc­cel későbbre tolni. Ennél többet azon­ban nem Ígérhet. A versek közlése te­kintetében nem sikerült engedményekre birnunk: a versek ezentúl sem nalad­­hatják meg a 97 versszakos terjedelmet. Az allattorténelmi rovat többször fog régi, már kihalt állatokról képes is­mertetéseket közölni. /ló, kutya,macs­ka, bivaly, stb./ Majom és szamár még most is van bőven, sót nem messze a na­pokban még bakot is lőttek... Miután még megigerte, hogy a hirdetések ter­edelmét 89 oldalról 88 oldalra csök­­enti, barátságosan búcsút intett és szempillantás alatt eltűnt Íróasztalá­val együtt a gyorssüllyesztőben.Csak a papírkosár maradt ott,“ tele kézirattal Mivel a visszainduló légibusz menetrend szerint csak 16 perc 59 mg. múlva indul, bőven volt még időnk kö­rülnézni. A szerkesztői fogadóterem ta­lán a hajdani szerkesztők képei voltak. Érdeklődésünkre kalauzunk elmon­­dotta, hogy jelenleg 27 millió előfizetője van a lapnak, de remélik, hogy még az év folyamán sike- J rül ezt a számot 3o miHi­­óra feltornászni. A lap naponta háromszor jelenik ✓ meg, ünnepnapokon azonban hatszor. X lapterjesztés most már kizárólag hiper­­elektrohidrautikus utón, stratokozmogén ultrater­­moforokkal történik s igy sikerült elérni azt, hogy az előfizetők 5-6 másod­percnyi pontossággal jut­nak a laphoz. A régi évfolyamok megmaradt példányait a pa­lota egyik műtermében részben' liptói túróvá, részben vitamindus fog­krémmé alakítják és igy értékesítik. Kísérletez­nek olyan irányban is, hogy hasonló módon nyul­­pástétom-konzerveket ké­szítsenek./A.husvé ti szá­­mokból/Még sietve leszálltunk a pince­helységbe. ahol hatalmas négyrétegü, hegesztett gyémántajtókkal légmentesen elzárható helyiséget láttunk. Itt dol­goznak a lap munkatársai. Csak akkor futhatnak nehány percre a szabadba, ha cikküket határidőre leadták. Ellenkező esetben még mélyebben fekvő zárt hely­ségbe kerülnek, ahol már élelmezés sincs s igy kényszerülnek a pontos és gyors munkára. Ugyanez áll természete­sen a lap rajzolóira is. 3-á másod­­percnyi késedelem már egy emelettel mélyebb elhelyezést von maga után. A pontos munkatársakkal azonban bőkezűen bánik a MCS. Évente teljes 3 napi sza­badság,külföldi utazásokkal., üdüléssel és egeszen mesébe illő tiszteletdijak­kal ... Időnk azonban lejárt,éppen jókor értünk a tetőre,hogy a zuhanórepülés­sel értünk leszálló légibuszra felka­paszkodjunk. Mivel nem volt túlságosan sürgős a dolgunk, Ausztrália érintésé­vel szálltunk haza élményekben és ta­pasztalatokban meggazdagodva. Kolozs­várra. Otthon már nagyon vártak ben­nünket és örömmel értesültek az elért eredményekről. -y-4 £

Next

/
Thumbnails
Contents