Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11. szám
Amit a temetők beszélnek MAGYAR nagycsalád Ahogy a vezér a maga eredetét egész az istenségig tudja kitágítani, úgy a nagycsalád feje is a maga hatalmát ennek a kisugárzó fényétől,leszármazásából meriti, hiszen minden származás a közös ősig megy vissza. A magyar nagycsalád feje valamikor korlátlan hatalommal rendelkezett és sok jel mutat arra is, hogy ő volt egyúttal a család papja. Erre utal a még maisélő szokások egy része, hogy pld. a családfő, mint a család papja,maga rakjameg Flóriánkor a iái— zet. Ő kezdi meg $ szántást és aratást. 0 kerüli meg az uj férficseléddel az istállót. Ő teszi akalapját az újszülött csikó fejére, stb. A nagycsaládfeje osztotta ki a munkát a családon belül, ő maga nem igen dolgozott,de felügyelt a munka menetére. Ennek nyomai ma is élnek Göcsejben, ahol a megfigyelés szerint a férfiak közül kettő az igás lovakkal, harmadik az ökrökkel foglalkozik, negyedik a tehenes,az ötödik a borjakra üg^el^vasy a kanász. A fehérnépek munkarésze: aházLasszony után következő öregebb nő a sütést végzi,edójyttisztogat, a másik a hizcűisznót eteti, a harmadik a kijáró disznókat gondozza, negyedik a tehenet feji, stb. Ime,a nagycsalád szinte ezer even át fenn - tartotta a szerkezetét.. Ez nem is csoda, mert a munkaielosztás természeti alapokon nyugszik és rugalmasan megfelel a mindenkori tér— melési rendnek. A nagycsaládfő joga és rangsora még az ételelosztásnal is kitűnt. Pontosan meg volt szabva, kinekmi jár. Györffy István adatai szerint az alföldi pásztoroknál a juh fejét máig is a legidősebb férfi családtag kapja. Ha disznót ölnekj a gerinc és a tokapecsenye a családfő jussa, s ezt akkoris elvitték neki, ha messze lakott.Sok sirban a családfő mellén /tehát a szája előtt/ juhgerinc csontokat találtak. A családban elfoglalt rangot kifejezte a szigorú sátor,illetve ház és ültetési rend is. Már az Attilánál követségben járó Priskos rétor megfigyelte, hogy a lakománál milyen szigorú volt az ültetési rend. Ezt annyira, komolyan vették, hogy ha valaki ettől eltérést hozott be, azt a hagyománnyal meg kellett indokolnia. Vagy olyan tekintély kellett hozzá, mint az Attilának, vagy Árpádnak volt. Sátorverésénél mindig középen állt a nagyapa, /családfő/ jobbról a nagyobbik fiú, balról a kisebbik fiú sátora. Ezeken belül is megvolt mindennek a kijelölt helye. Érdekes, ho^y ha a nagyapa meghalt, a helyét, - hazátrendszerint a legkisebb fiú kapta.Ez a szokás a mai napig szintén megmaradt. A nagycsalád szétköltözködését és az ezzel kapcsolatos vagyonfelosztást a szaporodás okozta szükségesség hozta magával. Ilyenkor a nagycsaládfeje végezte az osztást az összes férficsaládtagok jelenlétében. /: Nő nem lehetett jelen.:/ Első ténykedése volt, hogy amyL részre szegte a kenyeret} ahány felé oszlott a család . Ez magyarázza a mondást, hogy "kenyértörésre került a sor.". Ez a szokás általános magyar hagyomány volt. A szétosztás nem jelentette a család erkölcsi egységének a bomlását. Palóc vidéken még ma is mindenki talpraáH, ha a "had" közös ügyéről van szó. Ide vezethető o vissza a vérbosszú már régen elhalványult gondolata is. A nagycsalád helyzetét, szerkezetét aránylag könnyű volt megállapítani , mert a temetőket úgy telepitették,hogy abban előre kijelölték mindenkinek helyét,mégpedig a falubani helyzet tükörképeként. így a temető a valóságos halott falu volt. Két olyan temetőnk ismeretes melyen ezt a jelenséget pontosan lehetett tanulmányozni. Sajnos, a legtöbbnél a feltárás során a fekvést és sorrendet nem jegyezték fel pontosan. Az egyik Abásfalván /.'Erdély:/, a másik pedig Tiszacsegén van. Ez a két temető az ország két különböző táján fekszik, s mégis azonos képet mutat. Bizonyltja tehát, hogy nem lehet véletlenről szó, azaz, a temetkezési rendünk hagyományai alapult. A nagycsaládról megállapít - hatjuk^ hogy a vér és vagyonközösségen tulmenoleg nemcsak a törzsi és hadi rendnek volt az alapja Amiről részletesen SZÉKELV LEGÉNY 10
