Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
A FIÚ SZIKLÁJA Erdélyben,Gu~ raszáda nevű falu felett van egy magas szikla, Fiú- sziklája a neve. Ennek a sziklának a tetején olyan csodafü terem,hogy az öregeket megfiatalítja s a nehéz betegeket meggyógyítja. Élt réges-régen ezen a környéken egy szegény szántóveto ember. Nehéz betegségbe esett, jártak hozzá mindenféle javasasszonyok, kuruzslók, kenték a testét mindenfele csodairral, de nem tudták meggyógyítani. Azt mondja egyszer egy javasasszony a beteg embernek;- Megpróbáltunk már mindenféle csodafüvet, ami a Maros két part ián terem. Itt már több csodafü nincs. Hanem látja-e kend. ezt a magas sziklát? Annak a tetején terem olyan csodafü, amely meggyógyítaná kendet. níszen teremhetett annak a sziklának a tetején akármilyen csodafü, mikor az olyan meredek, olyan magasait hogy oda csak a madár repül fel, ember ott még nem járt. soha. Volt a szegény embernek egy növendék fia. Hallja ez, hogy mit mond a javasasszony. Szerette az apját nagyon, hogyne szerette volna; föltette hát magaban, egy élete, egy halála, felmászik arra a sziklára. Mondta az apja:- Hagyjad fiam, meg se próbáld, úgyis hiábavaló. Jöttek a szomszédok, jöttek a falubeliek,mindj hogy lebeszeljék. De hiába, ment a fiú, s az Isten megsegítette, fölmászott a szikla tetejere. Hát csakugyan a szikla tetején tengersok füvet talált, olyant, amilyent még nem látott soha. Leszedett egy jó csomót, aztán indult vissza. Az ám, de csak akkor látta, hogy föl csak fölmászhatott valahogy, de lemenni nem tud. Mit csináljón,hogy vigye le a füvet? Egyet gondolt, karját kinyújtotta s meglobogtatta a marék füvét: hadd lássak a falubeliek,akik ott állottak a szikla aljában. Azután bedugta a kebelébe s abban a szempillantásban leugrott a szikla tetejéről. Szörnyű halált halt a szegény fiú, de a csodafü meggyógyította az édesapját. Azóta hivják azt a sziklát Fiu-sziklájának. Benedek Elek. NEVESSÜNK Mr.Brown, amerikai állampolgár Eurőbpában utazgat. A bajor hegyek közt kóborolva, egy helyen vezetője dicsekedve igy szol:- Itt olyan visszhang van, .iram, hogy teljes 5 percig kell várni, amíg a hang visszaverődik. Ilyen nincs Amerikában!- Nincs? - felel fölényesen mr. Brown - ha a hegyek közt levő kastélyomban vagyok, nincs szükségem ébresztő órára, este kihajolva az ablakon elkiáltom magam: "Felkelni!" és pontosan 8 óra múlva ezerszeresen megerősödve tér vissza a hangom és felébreszt. ZENÉSZEK AZ UDVARON A trombitás: No, most még befejezésül a Rákóczi-indulót. A fuvolás: Tessék, hiszen éppen most játszottam azt. A FÉNYKÉPÉSZNÉL- Kérem, nagyítsa meg ezt a fényképemet, csak a fülem és a szájam maradjon ekkora. J r. 4 -n i (Kólót* fai.) —I—i—f"-l --I-. -1 nF;—'—i J ■- J ^ i'j -1 I. El-men-lek a ei- gányok, Hogy sza4on-nát 'lop- ja- nAJt, Sze-gé-nye-kel meg-fog-lak, Szinte hl- *- kast-tol- tik. • i r *h_i—rTn—*=----—■ J J1JT] j 1 Haj, li- raj- lej, ti- raj- U- ja ti- raj- tej. Azs éjjel azs álmomban Akkor eril a rajkó, Sült malacsokat láttam, Mikor deglik a disznó, De mire felébredtem, Kezse lába csupa zsir. Csak a számat tiriltem. Három hétig nem is sír. Hej, tirajlej. .. (stb.) Hej, tirajlej... (stb.) Nem félek én semmitől, Csak a fényes tükörtől. Mert ha belepislűntok, Egy csúf ördögöl látok. Hej, tirajlej.... (stb.) E- hé- den. V.i-Cso- iáit Min-duj csak na- lünk vót De annak a szeme De annak a körme Olyan szörnyű nagy völ. Olyan szörnyű nagy vöt, Mikor kinyitotta Hogy a ház ódalát A liáz világos vót. Mind lekörmöte vöt. De annak a hasa Olyan szörnyű nagy vót, Hogy a Duna vize Mind belérekedt vót. 2o
