Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
A KARO LEGENDÁJA 17o4 áprilisában II. Rákóczi Ferenc kurucai egyre hevesebben kezdték szorongatni a labancságot.Károlyi Sándor és alvezére, Ocskay László brigadéros folytonosan be-becsaptak a Felvidékről Morvaországba és igen kellemetlen órákat okoztak a császári csapatoknak. Heister gróf tábornagy Dunántúl visszavételével bajlódott ezalatt és az volt a szándéka, ha ittvé?ez a kurucokkal, akkor egyesül Pálfv János gróf császári altábornagy hadával és Bercsényi meg Károlyi csa-H* ' ellen fordul. Azonban amikor eh brigadéros knruc lovassága a átúszva gyors ütemben nyomult Veszprém felé, Heister magára Hagyta Pálfíyt és a veszélyeztetett terület védelmére indult. Pálffy gyengének vélte erejét ahhoz, hogy sikeresen megküzdhessen Bercsényinek a Garam mentén portyázó lo.ooo főnyi hadcsoportjával. tehát táborába rendelte Ritschán tábornoknak a Nyitramegyei Szakolcán táborozó seregtestét. Ritschán 17o4 május 25-én este kapta meg a parancsot s másnap hajnalba elindult Pálffy főhadiszállása, Nagyszombat felé. Sürü, tejszinü hajnali ködben hagyta el a csapat nagyságához viszonyítva óriási menetoszlop Szakolcát. Hetven csikorgó társzekér vitte az utrakelt katonaság két napi élelmét. A faluk népe sem szép szóért,sem pénzért nem adott eleséget, kobozni pedig a lakósság fellázadásától való féltükben óvakodtak, ezért voltak kénytelenek cipelni az elemózsiát. A foggyászvonat terhét ezenfelül a tíszek feleségeinek rengeteg cókmókja is gyarapitóttá, mert a kor szokása szerint a hadrakelt sereggel együtt utazott a magasabb rangú vezetők családja is. Ritschán óvatosságból titokban akarta tartani menetirányát és ezért kitért Szobotist község irányába és csak alapos kémszemle után, mikor megbizonyosodott, hogy kurucnak hire-hamva sincs a vidéken, fordult a Jablonkai szorosnak. Késő este volt, mire átvergődtek a Kis-Kárpátokon és holtfáradtan tábort verhettek a szomolányi legelőn. Mivel az ellenség közelségének semmi jelét sem észlelték, Ritschán egy teljes napi pihenőt engedélyezett emberei részére, akiket tökéletesen kimerített az előző napi, egyvégtiben megtett 52 kilóméteres menetelés. A tábornok azonban tévedett,amikor azt hitte, hogy a kurucok mit sem tudnak megmozdulásáról. Ocskay és Luzsénszky hírszerzői állandóan szemmel tartották a Kis-Kárpátok vidékét s nemcsak, hogy azonnal tudomást szereztek a labancok felkerekedéséről, hanem már azt megelőzően elfogták Pálffy egyik futárját s kezükbe jutott Ritschánt Nagyszombatra rendelő parancs másodpéldánya. Bercsényi nyomban sürgős üzenetet küldött Ocskayhoz, hogy a császári csapatot engedje be bantatlanul a Jablonkai-hágó területére és a szakadékban támadja meg. Ocskay gyorsan cselekedett. Hirtelenében összeszedte a kapával,kaszával, baltával felfegyverkezett tót felkelőit és a szoros menti vad ősrengetegbe bujtatta őket, csapdát készítve ellenfeleinek. De mire végrehajtotta az intézkedéseket a megszokottnál sebesebben vonuló labancok, már kiértek a szorosból a szomolányi lapályra, s igy az a terv, hogy az ellenséget a szorosba zárják, kútba esett. A kis éleskői vár parancsnoka, Pachmann hadnagy közben gyanút fogott. Kémei jelentettek a tótok mozgolódását és hirt vittek neki Ocskay előrenyomulásáról, meg Károlyi közeledéséről is. Azonnal látta, hogy a mitsem sejtő Ritschánt három oldalról is támadás fenyegeti és lóhalálában riasztó futárt küldött hozzá. A rossz hirt vivő követ takarodó után, 27-én este tiz órakor ért a Szomolányi táborba. A beteg, öreg tábornokot megzavarta a váratlan veszedelem. Sebtében haditanácsot hivott össze és azt javasolta, hogy Vöröskő felé elvonulva térjenek ki az összecsapás elől. Azon-5
