Magyar Cserkész, 1929 (10. évfolyam, 14. szám)
1929-07-15 / 14. szám
14. szám MAGYAR CSERKÉSZ 303 lehessen, de most még csak apródja, elvont értelemben tehát lelki fegyverhordozója kis lovagjának, a cserkésznek. A munka külön folyik, de a 12 éves kor elérése előtt ismerkedik a cserkészettel. A magyar cserkészetnek ez a megfelelőbb előkészítő munka. Öregbátyjuk, az öregcserkész nálunk arra törekszik, hogy megőrizze sértetlenül a nem-cserkész társadalomban is a cserkészlelkületet. — Nehéz megőrizni, de még nehezebb hódítani vele, azért a magyar öregcserkészet csak igen kis százalékban vesz fel olyanokat, akik nem voltak cserkészek. E helyett inkább arra törekszik, hogy cserkészseregét minél tömörebb és lehetőleg meg nem fogyatkozó sorokkal tovább vezethesse az életben, hogy ott győzelemre vigye a nemes, új cserkészszellemet. A magyar öregcserkész élet a kultúrában és a terepen élő ember harmonikus, új élete : nem tanít csomókötéseket, de mégis gyakorolja a próbapontokat is, főleg mozgótáborok, viziutak és tanulmányi utak alkalmával. Különös és fő törekvése a falu felé irányul, ahol a faji megújhodás tiszta erőit tudja. Lelki kapcsolatot teremt a falu és a város között, hogy újjá szülessen a nemzeti lélek, cserkészszellemü nevelés alatt. A magyar öregcserkész felfogás szerint a cserkészlélekkel beoltott új faja a nemzeti gondolatnak, de egyúttal az emberiségnek is hasznosabb szolgálata lehet. A cserkészapródok munkáját és szertartásait egy 130 oldalas könyvecske dolgozza fel, míg az öregkönyv rendes nagyságú és 350 oldal terjedelmű könyv. (Irta és szervezte a M. Cs. vezetőtisztje?) vitéz Faragó Ede o. v. t. CSERKÉSZFIÚK ÍRÁSAI Naplóm. A társaság tán a mai nap fárasztó volta miatt, tán mert belefáradt a természeti szépségek élvezetébe : csodálatosan néma. Nem hangzik ének. De immár meg is érkeztünk. Vasútunk megáll egy salakhányásos bemélyedésnél s lerakodunk. A vonat elmegy s magunk maradunk az esti hűvösségben s csendben, melyet csak a patak egyhangú csobogása tör meg. Munkára : még ma aludnunk is kell. Mindent, kivéve pár nehezebb tárgyat, felhordunk egy fensíkra, csúszós s meredek úton. A szalma is még lenn maradt. Amint fölértünk, vizsgálódni kezdtünk. Fel kellett másznunk egy még sikosabb hegyoldalon egy tisztásra. Már sötét volt. A tisztást környező fák csak sötét tömegnek látszottak s az ég egymást kergető viharfelhőkkel volt tele. A fák sejtelmesen susogtak s hűvösséget lehelt a táj. Oly sötét volt már, hogy lámpára volt szükségünk. Az egyik nagysátrat még a félhomályban vertük fel. Nagy nehézség volt a helyének kiválasztása. A föld a nemrégi esőtől nedves volt s lábaink alatt cuppogott a föld, mintha sárban járnánk. Az idő már későre jár. Hagyjuk hát a munkát. Csak még a körsátrat hevenyében felütjük, mialatt a kisebbek szalmazsákjaink tömik s hordják fel. A nedvesség ellen meg védendő ponyvára rakjuk. Már teljesen besötétedett. Vacsorához látunk. A hideg egyre jobban érezhető. Lehelletünk látszik s pokrócba csomagolva ülünk a szalmazsákokon. Mily pompás lenne ilyenkor egy csésze meleg ital! De a hideg tej csak fokozza a didergő érzést. Még egy ideig fennvagyunk : csak lassan rendezkedünk. Végre elhelyeződünk s a körsátorban — hol én aludtam — mély csend honol. Elvégezzük imáinkat s felcsendül az éjben a cserkész hangja: elrejtve erdő közepében: „Oh, Nagyasszony, nemzetünk reménye“. Azután ismét csendes lesz minden, csak a szomszéd sátorból hallatszik néha egy-egy vicc s az azt követő nevetés. De ez sem tart sokáig, mert elnyom a fáradság s a csendes álom mindenkit elvitt csendes birodalmába. 1921 július 7. Arra ébredtem, hogy szokatlanul világít a nap. A sátorponyva likacsán keresztül érdekes fényesség ömlött. A nap már magasan állott s bevilágított a völgybe. Kint friss volt minden, mint eső után szokott lenni. A tisztás jobboldalán elvezető országút fénylett a tavaszi napsugárban. Mintha újra éledt volna' az egész természet s mintha a tegnap esti gondolataink szertefoszlottak volna. Életre, új életre keltünk s vígan üdítettük fel magunk a patak hideg vizében. A patak vize hideg, de leghidegebb itt — ugyanis itt egy hideg forrás torkollik belé. Itt mosdottunk s itt mostuk el csajkáinkat is. Majd felérve, munkánkhoz látunk. Felállítjuk a sátrakat, ezúttal rendes helyükre. Sőt kitervezzük mindennek helyét. A feljárótól balra lesz a két nagy sátor, szorosan egymás mellett. Mögöttük a konyha s az ebédlő. Szembe lesz a körsátor, melyet raktárnak használunk. Középen a trikolor, azaz az árboc, jobbra pedig az oltár. Legelőbb is reggelihez ültünk, miután elvégeztük reggeli imánkat. Azután a sátrakat állítottuk fel. Közben a sátor mögött forrást fedeztünk fel s ezt kipucoltuk s levezető csatornát ástunk neki. Egypáran a tűzhelyet, a szabadalmazott Rigó-konyhát ásták meg. Ez abból áll, hogy kőből s agyagból összetapostunk egy olyan alakú építményt, melyre tüzhelylapot lehet tenni. Kéményt is vittünk magunkkal. Gyorsan haladt a munka. Délben már ebédet, meleg ebédet ettünk. Azután sziesztát tartottunk. A délután is mindenféle, többnyire apró munkával telt el. Meleg volt. Lenge magyarba öltözködve dolgoztunk, sőt fürdöttünk is a patakban. Majd a tábortüzhöz fát kezdtünk gyűjteni. Sok fa van a környéken, rengeteget lehet tüzelni. A tábortűz ma az első e táborban. Ott gyűltünk össze s énekeltük nótáinkat. A tűz mellett, melynek ragyogása visszatükröződik az egész réten, kellemes a tartózkodás. A tűz, amint lassan gyűlni kezd, mindig melegebb lesz s csap fel mindig magasabbra, valóban bámulatos. Hosszú lángnyelvei sziporkázva nyúlnak az ég felé s valóságos tűzesőt hullajtanak. Egyre nő. Meleget árasztva maga körül, felmelegíti a lelkeket is. Itt, a tűz mellett, egészen más, mint a tegnapi éjszakában, a hidegben. Minden porcikám átjárja a tűz melege s erőt ad fáradt tagjaimnak. Nem álmosodom el. Az újak nem tudják még a tábori élet rendszabályait s szokásait: ők azt hiszik, hogy a tűznél pihenni kell s ezért néha el is szundikálnak. Pedig az csak a testi pihenés ideje, mert a léleknek sohasem szabad aludni. A tűznél a lélek nem pihen, hanem ellenkezőleg ott szív be magába új s új értékeket. Ezért nem értem, hogy miért álmosodnak el a tűz mellett. Hisz minden oly gyönyörű. Az ég kékje szépen mosolyog alá megszámlálhatatlan csillagaival s a mi énekünkön s a tűz sistergésén kívül egyéb nesz nem hallatszik. Belebámulok a tűzbe s ilyenkor tudom megérteni azt, miért imádták azt. Valóban a legellentétesebb tulajdonságokat egyesíti magában : rombol, pusztít, nem épít soha s mégis a mi legdrágább kincsünk, mely nélkül e földi életben nem tudnánk boldogulni. Már halványodik a tűz vérvörös lángja : alábbhagy a tűz. Lassan visszahúzza lángnyelveit s az ének szavába belerikolt a parancsnoki síp. Imához megyünk. Az esti megbeszélés más szempontokból mutatja be a tüzet. Jelképezi a családot, annak összetartozását, közösséget. Együvé tartozunk mi is s a tábortűz ennek a jelképe. Tehát feleljünk meg annak, mit a tábortűz mond : legyünk testvérek, testvériesek egymáshoz, egymással. KRÓNIKA A cserkészetről szóló első cikkek 1909-ben jelentek meg a magyar újságokban. 1912-ben megalakulnak az első angol mintára szervezett magyar csapatok. 1912. dec. 28-án jön létre a Magyar Cserkészszövetség s ugyanakkor keletkezik a 10 magyar cserkésztörvény. Az első magyar vízi mozgótábor 1913. júl. 1—17-ig tartott, a felvidéki Vág folyón, tutajon úszott le 105 cserkészfiú. A világháború alatt 1914—18. a „Háborús Bizottság" vette át a cserkészügyek vezetését, a vezetők bevonultak, a cserkészek segédszolgálatokat végeztek. A tanácskormány 1919-ben feloszlatta a magyar cserkészcsapatokat. A törvényes rend helyreálltával 1919. szept. 21-én alakul újra a Magyar Cserkészszövetség, amely 1920-ban tagul lép be a londoni „International Bureau‘‘-ba. A „Magyar Cserkész" újságnak, a magyar cserkészek hivatalos ifjúsági lapjának 1. száma 1920. jún. 15-én jelent meg. Azóta havonként kétszer megjelenő díszes külsejű közkedvelt lappá fejlődött. Az első magyar kerületi jamboree-t 1920. szeptemberben tartották Szombathelyen. Magyar cserkészek csapatközi összevont nagytábort 1921. aug. 4—16-ig rendeztek először a világhírű Balaton-tó partján, a vadregényes várromokkal ékesített páratlanul érdekes vulkáni eredetű hegylánc aljában. A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, kedvelt üdülő- és gyógyfürdőkkel. 1922. nyarán a magyar cserkészet bekapcsolódik a világcserkészetbe. 3 kiküldött résztvesz a II. nemzetközi cserkészkonferencián, Párisban, 1 csapat Angliába megy, 1 Finnországba, a magyarral rokon finn nép közé, 1 pedig Németországba. Ugyanekkor volt az első országos cserkészkiállítás Budapesten, Magyarország székesfővárosában, s az első országos cserkész-hadijáték a budai hegyekben. Ez évben jelent meg a magyar cserkészmozgalom kiváló pedagógiai értékű alapvetése : a Magyar Cserkészvezetők Könyve, Sik Sándortól. Jún. 21-én dr. Teleki Pál grófot Főcserkésszé nevezi ki Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója. Teleki az első magyar főcserkész, volt m. kir. miniszterelnök, híres födrajztudós, egyetemi tanár. 1923. okt. 14. óta tiszteletbeli főcserkész, utóda Khuen- Héderváry Károly gróf, a jelenlegi főcserkész lett. 1923-ban ünnepelte a magyar cserkészet fennállásának 10 éves jubileumát. Az első tisztképző tábort 1924-ben, Hédervárott tartottuk. Azóta Hédervár a cserkésztiszti táborok állandó színhelye. Ez évben alakult a cserkészmozgalom társadalmi támogatására a Cserkész Nagytanács, Albrecht kir. herceg elnöklete alatt, a magyar társadalom előkelőségeiből. 1924. június 1-én jelenik meg először a
