Magyar Cserkész, 1929 (10. évfolyam, 14. szám)
1929-07-15 / 14. szám
300 MAGYAR CSERKÉSZ 14. szám MAGYAR CSERKÉSZ ÉS MAGYAR FÖLD. Irta : dr. Fodor Ferenc, egyetemi tanár, cserkésztiszt. A táborozó magyar cserkésznek legszebb ékessége a cserkészkalapot díszítő árvalányhaj. Erről ismerik már szerte a külföldön is. Ez a szép dísz azonban egyúttal szimbólum is, a magyar föld szimbóluma. S nemcsak az igazi magyar földet szimbolizálja, hanem a magyar történelemnek is maradványa. Az árvalányhajról, a magyar pusztáknak eme kedves, költői ékességéről a magyar népnek sok szép dala szól. Milyen kapcsolata van azonban az árvalányhajnak a magyar történelemmel ? Nagyon szomorú eseményekre és történelmi múltra emlékeztetnek minket, magyar cserkészeket, az árvalányhajas puszták. A magyar földön ugyanis, amikor 896-ban a magyar nép más népektől, bessenyőktől, szorítva itt hazát foglalt, Közép- Európában, a Duna és a Tisza völgyében, nem volt még ott árvalányhajas puszta. Inkább kövér legelők, nagy erdőségek ékesítették ezt a gazdag földet. Az erdőkből azután sokat kiirtott a magyar nép, hogy termékeny szántóföldekre tegyen szert. Amíg a letelepült és Szent István által királysággá megszervezett magyar nép békésen fejlődhetett, földjét is rendben tudta tartani, s nem hagyott helyet a száraz, árvalányhajas puszták elterjedésének. De azután a XIII. században rettenetes csapás érte a magyar népet és magyar földet is, mert a mongolok csaknem kiirtották a magyar fajt. Magyaroszágon tört meg hatalmuk, Nyugat-Európába már nem juthattak el. De annyira megritkult a magyar Alföld népe, hogy már nem volt elég erejük a föld rendben tartására, s a magyar föld vad bozóttá (dsungel) változott. De csakhamar ismét erőre kapottá magyar nemzet és a XVI. századra már ismét paradicsommá lett a magyar föld. Ekkor azonban még a mongol betörésnél is nagyobb csapás érte a magyar nemzetet és a magyar földet. A Nyugat-Európa meghódítására induló török hadak rettentő ereje alatt megint Magyarország vérzett el, mert szembeszállt a törökökkel, védve Nyugat-Európa keresztény népeit. Megint csak a Duna és Tisza mellékének nagy síksága pusztult el először, az ország szélein lakó nem magyar nép és a hegyvidék földje nem szenvedett olyan sokat. A magyar síkság annyira elpusztult, hogy amikor a török a XVII. század végén innen visszavonult, olyan volt a magyar föld, mint most Kis-Ázsia elpusztult, homokos, fátlan pusztái. Nem maradt nyoma se az egykori szép magyar kultúrának. Elhatalmasodtak a puszták, amelyeken az árvalányhaj tengerét ringatta a szél, de ezen az elpusztult földön alig lehetett megélni még annak a kevés népnek is, amely keresztül szenvedte a török uralmat. Csak állattenyésztéssel foglalkozhattak, mert a magyar síkságokon csak futóhomok, árvalányhajas száraz mezők, végtelen mocsarak voltak. Megint nagyon sokat kellett dolgoznia a magyar népnek, amíg földjét rendbehozta. Annyi mocsarat kellett lecsapolni, mint Hollandia egész területe, s annyi gátat kellett emelni az árvizek ellen, hogy velük az egész Atlanti óceánt keresztül lehet érni, s nagyon sok pusztán kellett megkötni a futóhomokot, ahol előbb csak árvalányhajat lengetett a szél. Ezeknek a szomorú időknek emléke a magyar cserkészek kalapjának árvalányhaj dísze. A magyar cserkészek szívesen táboroznak azokon a tájakon, ahol még ma is árvalányhajas mezőket lenget a szél. Hazájuknak jelenleg Trianon óta legnagyobb része alföldi síkság. Itt bizony nincsenek olyan üde ligetek, források, folyómellékek, mint a magyar föld egykori hegyvidékein, Erdélyben és a felvidékeken voltak. Ezeknek már csak emléke él a magyar cserkészek táborozásaiban, mert bár ezeken születtek meg az első magyar táborok, most nem mehetnek oda táborozni. Azonban a magyar alföldnek is vannak olyan természeti szépségei, amelyeket sehol másutt Európában nem lehet élvezni. A nagy síkságok ringó arany kalászos mezői szinte végeláthatatlanok. Semmi sem fogja el a kilátást, csak itt-ott akad a szem elé néhány liget, erdőcske. Ezekről minden magyar cserkész tudja, hogy őseinek szorgalma varázsolta a török hódoltság ideje alatt majdnem sivataggá vált magyar földre. Csodálatosak a magyar síkságok gyönyörű naplementei, borzalmas erejű viharai. Itt-ott még az ősi pásztoréletet is megfigyelhetik a táborozó magyar cserkészek, pl. a Hortobágyon. Festői várromokat, történelmi emlékeket alig találunk a magyar Alföldön, mert mindent elpusztított a török. Mégis történelmi levegőjét érzik a magyar földnek a magyar síkságokon is, mert történelmi emlékek helyett maga a föld állapota beszél a kiállott sok történelmi szenvedésről. A magyar föld síkságaiban benne él a magyar nemzet múltja és ezt keresik a táborozok a magyar nép megfigyelésekor is. Mert a magyar táborok nemcsak az üdülésre, vidámságra és cserkész-tudományok elsajátítására valók, hanem egyúttal a magyar föld tanulmányozását is programmba vették a magyar cserkészek. Táborozásaik alkalmával kötelesek megfigyelni a magyar föld természeti jelenségeit, éghajlatát, növényzetét, népét, népének életmódját, gazdasági életét, talvait. Különösen az öregcserkészek gyűjtenek nagyon becses anyagot mozgótáboraikban. Mindenütt keresik és megfigyelik a magyar föld és a magyar nép lelkét. Az Alföldön kívül nagyon kevés jó táborhelye van most a magyar cserkészeknek. Legnagyobb hiányuk, hogy kevés víz mellett lehet táborozniok. Az Alföldön főleg a hatalmas Duna és a kisobb Tisza folyók mellett vannak gyakran cserkésztáborok. Ezeken . a magyar föld néhány megmaradt folyóvizén vizi életet is élnek a cserkészek, közben térképeket korrigálnak. A legkiválóbb vizitáborokat mégis a gyönyörű Balaton mellett rendezik. A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. Környéke csodálatosan szép. Északi partján gyönyörű és gazdag hegyvidék terül el. Ezekben a hegyekben nagyon szép, kúpalakú, de már kialudt vulkáni hegyek ékesítik a tájat. E hegységen maradt Magyarországnak egy kevés erdeje is a világháború után, azért szívesen keresnek ezek árnya alatt menedéket a magyar cserkésztáborok. A Balaton szépségeit alig lehet leírni, ezt csak látni és élvezni lehet. Különösen csodálatosak ennek a szép tónak a színjátékai, vihara s afölött mosolygó gazdag szőlővidék, amelyet csak a Riviérához lehet igazán hasonlítani. Ezen hegyvidéken kívül nagyon kevés hegyi táboruk van most a magyar cserkészeknek. Hiszen az egész Csonka-Magyarország is olyan kicsi (csak egyharmadrésze Angliának), hogy ebbe a kis országba kevés hegyvidék fér bele. De ami van, az nagyon szép. Az Alföldtől északra terül el a Mátra, Csonka-Magyarországnak ma legmagasabb hegysége (1010 m). Ennek gyönyörű erdei vannak, amelyek nyáron tele vannak cserkésztáborokkal. Csak az összes megmaradt magyar hegységeknek az a nagy bajuk van, hogy alig van folyóvizük. A hegyvidékek táboraiban is nemzeti feladatokat hajtanak végre a magyar cserkészek. Itt is természeti és néprajzi megfigyeléseket kell végezniök. Mindenütt a magyar föld lelkét kell Leresniök és megérezniök. Még azt is számbaveszik, hogy a nagyon gazdag magyar irodalom és népköltészet hogyan érezte meg és írta le egyik-másik magyar táj szépségeit. A haza földje lelkének, szépségeinek, gazdasági értékeinek és népének megfigyelése nagyon szép cserkészies feladat és cél. Olyan magas kultúrájú földön, mint Magyarország, már nem lehet a cserkészeknek azt a vad romantikát megtalálniok, mint az angol fiúknak a gyarmatokban, vagy aminőt Winnetou élt a Wild Westen. Nem lehet vad állatok, vad népeket kilesniök, megfigyelniök. De ott van a haza földjének élete, természeti szépségei és kultúrája, azt kell megfigylésük tárgyává tenniök. Ez nagyon szép, nagyon hasznos nemzeti feladat. Es a magyar cserkészek mélységesen érzik, hogy mi a haza és szeretik hazájuk földjét, mert ismerik. Igyekeznek táborozásaikban felszívni magukban annak minden szépségét. A napégette árvalányhajas síkságokon épenúgy, mint a Balaton hüs habjaiban mindig azt keresik, hogy hogyan kapcsolódik bele a haza földje a nemzet életébe. Talán nem minden nemzet cserkészete tűzte ki maga elé olyan erősen a haza földje megismerését célul, mint a magyar. De a magyar nagyon kicsi, nagyon szerencsétlen, nagyon rokontalan, de minden viharral szemben keményen megállni akaró nép, s így nagyon nagy szüksége van arra, hogy fiai közül a legjobbak, a cserkészek, nagyon ismerjék és nagyon szeressék kis hazájuk földjét. A MAGYAR CSERKÉSZTÁBOR. A cserkész a táborban százpercentes cserkészéletet él. A fölnöttek társadalmában a fiú passzív szerepet tölt be : Kénytelen a nagyok igényeihez, életrendjéhez alkalmazkodni. S a fölnőttektől rendesen ezt hallja : Légy jó fiú s ne tedd ezt vagy azt. Pedig a gyermek szeret cselekedni. A cserkésztáborban a fiúk cselekesznek, végigélik a tíz törvényt a a cserkészet elmélete valóság lesz, az „ige testet ölt". Amilyen egy-egy nemzet cserkészete, olyan a tábora. A magyar tábornak szükségképen vannak olyan specialitásai, amelyek minden más nemzet cserkésztáboraitól megkülönböztetik. E rövid cikkben szeretném idegen cserkésztestvéreim figyelmét fölhívni a magyar tábor sajátságaira. A magyar cserkésztábor miniatűr állam, vagyis Magyarország kicsiben. A magyar államalkotó faj, legősibb ösztöne egységbe tö-
