Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-01 / 1-2. szám
6 HÁROM HÚSVÉTI KÍVÁNSÁG ________________________Magyar Család VASMADÁR A felhők mögül, mint óriás héja, A mit sem sejtő erdőre csapott, hol szelíd lombok őrizték áléivá nagy aranytojásukat, a Napot. És bombazápor verte szét a fákat, kettétört törzsek néma csonkjai, karóba húzott foglyok fájdalmának kínját nem tudták elsikoltani. A büszke tölgyek fejtetőre álltak, és földbe fúrták lombos fejüket, iszonyuktól a süket égre áradt gyökerükből a görcsös rémület. Feküdtem én is, föld árkába bújva, kidőlt fatörzsként mozdulatlanul, imák gumóját kapartam ki újra, s irigyeltem a holtakat alul. Hol Isten már futott száműzötten, vasmadár hullt ránk, emberfarkasok között fohászom a fákhoz rebegtem: ti legyetek hozzám irgalmasok! AKÁCOK A Szeles tető oldalában — kiránduló leánycsapat — vonultatok a dűlő-úton a dombos temető alatt. A halottak is fölébredtek, illatos fehér ingetek ledobtátok az árokpartra, a napban így fürödtetek. Ágatokat reszketve törtem, vér buggyant ki a kezemen, pergetett méz, égető tövis . nyár fürtje, első szerelem. Gondolatok: Fát vágni, anyagot formázni, vasat kalapálni lehet szeretet nélkül, de az emberekkel nem lehet szeretet nélkül bánni. (I. Tolsztoj) Egy nemzet haldoklása akkor kezdődik, mikor átírják a történelmét. (Szász Zoltán) Ha kérdenéd, hogy mit szeretnék csak egy napra Jézus lehetnék, csak egy napra rég alvó anyám mély álmából feltámasztanám, megcsókolnám rámnyíló szemét, mely hunyva is csillagként kisért, s mosolyának késő sugara tudón, hogy meggyógyítana. Ha kérdenéd, hogy mit szeretnék, csak egy napra véle lehetnék, csak egy napra a gyermekévek korsójából — mely tört cserép lett — betelni, s némán megbékélve visszatérni fészkes ölébe, s fiatalságom barka-ága kihajtana hívó szavára. Ha kérdenéd, hogy mit szeretnék, végső órán véle lehetnék, végső órám oly könnyű volna, ha rózsafaként átkarolna, s én, a megtért, tékozló gyermek itthagynám, miben kedvem tellett, — sír helyett keble vánkosára hajtanám fejem a halálba. GYÖKÉR A TÉLI TÁJBAN Eső mossa a csupasz fákat — irgalmas utolsókenet — a csontig meztelen alázat őrzi-e még tegnapi lázad, vagy hullt lomb lesz? - emlékezet? Mint gyökér a téli tájban, hiszek a fák feltámadásában. (Az ízléses, szép könyv a Nemzetőr címén kapható: — 8 München 50. Ferchenbachstrasse 88, West Germany. — és címünkön is.) Lajossy Sándor. Ujváry Sándortól: - A bor jó és meg is vigasztal. A szerelemtől állítólag ugyanúgy berúg az ember, mint a bortól. A tétlenségen könnyű segíteni.
