Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-06-01 / 3-4. szám
székesfehérvári éneklő kanonok által készített Képes Krónikában (egy fennmaradt bécsi másolata után Bécsi Képes Krónikának is nevezik) közölt Ethele és Árpád cimerpajzs fekete sasmadara (turul, iUetve keruly-madár) a kódexfestő tévedéséből nem ilyen szép heraldikus ábrázolás, amilyennek a sast honfoglaló őseink és az Ob-menti ugor rokonaink festették, hanem inkább veréb, vagy túzok alakja van - ugor rokonaink tamgái szerint. Ez az ősmagyar totem (név és tamga, ill. címer) édesanyja, Nagy(lábú) Bertha révén, aki hún-szkitha eredetű volt és hagyományaink vallomása szerint Ethele leánya, meg van fia, Carul-Magnus, azaz Charlemagne nevében és címerében is., s ezáltal a császári sasos jelvények ősévé vált, mely ilyesformán osmagyar eredetű. 16 ____________________________________ Magyar Család Tovaly Ferenc: ERDÉLYÉRT Amikor felriadtam kételkedve tapogattam álmaim: Ott álltak sorban az emberek, egy kiló cukorért — — úgy fáj nekem — ott álltak sorban az emberek.-Ne félj, a múlté volt, ne félj, te messze vagy, —Nem azért vagyok itt, hiszen másokban szomorú nyomot hagy, mert övék a sor, s a nincs. Sokáig társaimhoz szaladgáltam, s elmondtam nekik nemrég még számomra is valós álmaim, elfordultak, vagy néztek rám, mintha valótlan dolgokról beszélnék, pedig a hátam mögött ott álltak megtört, kiégett emberek, egy kiló cukorért, ott álltak sorban, s szenvedtek. Gondolataim gyakran a Maros völgyén járnak, fel, a SZÉKELYFÖLDRE... lassan, megfontoltan bezárnak minden kaput. Áldott hagyományainkat új gyom növi be, s elönt minden falut. Megtört már a SZÉKELY? s ha a határőr is elejti szablyáját...? minden szavam hideg kétely, elvették tőlünk a HARGITÁT, a MAROST, s nevünk nem maradhatott! Levetettek mindent rólunk, SEGÍTSETEK! amikor felriadtam, ott álltak sorban az emberek, MAGYARSÁGUKÉRT. Úgy fáj nekem: HIÁBA ÁLLTAK OTT MEZTELEN! (Ezen költeménnyel a székelység utolsó segélykiáltását szeretném tolmácsolni Nyugat felé.) Szabó István: UTAM NEM CÉLTALAN Utam nem járom céltalanul, egy választott úton megyek. Az élet zaja már nem háborgat, sietek, hogy Nála legyek. . . Nagy öröm lakozik szívemben, a legdrágább személyem 0, keresztem könnyebben hordozom, ha velem az Üdvözítő. Boldogság oly nagy az én szívemben, a világon mindenem Ő, megnyugvás az, ha velem van, Jézus, az Üdvözítő. .. Sinkovics Erzsébet: HÁLÁM A TIÉD! Krisztus, ne engedd elfeledni, hogy a sötét felhőket még mindig láthatom, hogy öregedő csontjaimban még létezik a sok fájdalom. .. És hogy nem vagyok érzés nélkül, hogy reménytelenül tudok zokogni még, ujjaim érzik a smirgli durvaságát, izlem az orvosságok keserű ízét — Mindezért — Krisztus, hálám a Tiéd! Életem napjának lenyugta rejtelmes bölcsességgel tölt el, s a jövendő események előrevetik látnoki árnyékaikat. (Campbell)
