Magyar Család, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
10. Magyar Család Prof. Tóth Imre: NA G Y-MA GYÁR OR SZÁ G ! A Kárpátoktól le az Aldunáig, s az Aldunától le az Adriáig. E szerző is taija magát a hivatalos, volt osztrák császári, de nagyrészt még ma is hivatalos, de téves tanításához, mely szerint a magyarság finn-ugor és török keveréknép és csak ezer évvel ezelőtt sátoros nomádokként került mai hazájába, ami szerint nyelve is finn-ugor-török keverék. Amivel szemben a valóság az, hogy nem származunk sem s finn-ugoroktól, sem a törököktől, mégkevésbbé a szuméroktól, hanem ezek származtak a sok ezredév alatt kivándorolt ős-törzseinktől és hogy hazánk legrégibb őslakossága vagyunk, hogy Árpád harcosai ezen őslakossággal szövetkezve csak államunkat, de nem a magyar nemzetet alapították. Amely magyarság a világ egyik legszorgalmasabb és legmunkabíróbb szántó-vető népe, amely itt élt, ahol ma is van, amikor az árja népek még nem is léteztek. A szerző arról nem tud, vagy nem veszi tudomásul, hogy mindez ezernyi néprajzi (ethnographiai), nyelvi és embertani adattal bizonyítható, Magyarul természetesen nem tud és a magyar szavakat csak szótárak és más könyvek nyomán idézi. Példaként említi a magyar szilánk szót, amelyet a szanszkrit szalka ugyanazt jelentő szavával egyeztet, feltételezve természetesen, hogy a magyar nyelv igen sok álja szót is átvett. De azt már nem veszi észre, hogy e szanszkrit szóval a magyar megfelelőnek csak betűszerinti azonossága van, hiszen a -ka csupán kicsinyítő rag a szál szavunkhoz ragasztva. Azt sem tudjajiogy a szál szavunknak r-es kiejtése szár (az 1 és r betűk hangtanilag egymással majdnem azonosak) a gabonafélék szála egyben azok szára is. Világos tehát, hogy szalma szavunk is a szál szavunk egyik származéka, illetve, hogy valamikor még szálma kiejtésű volt. Itt megjegyzendő, hogy mind az oroszban, mind a szerb-horvátban a szalma= szaloma, szlama. Ebből következik, hogy a szalma a földművelés egyik alapterméke lévén, a hegylakó szlávok, akik csak álattenyésztéssel, de nem földműveléssel foglalkoztak, e terméket saját szavukkal megjelölni nem tudták és ezért át kellett venniük az ősidők óta földműveléssel foglalkozó magyarok kifejezését. Viszont szilánk, szálka, szál, szár, szalma és származik szavaink (mindig sz-1 és sz—r) egymással okszerű (logikus) hangalaki és jelentésbeli szócsoportot képeznek, amiszerint tehát a szilánk és szálka szavunk a szál szó származéka lévén nem származhat a szanszkritből, hanem fordítva: e két szót az Indiába érkező, leigázó, harcias, de még műveletlen régi hinduk - miként egész műveltségüket is - az Szent Magyarország, — a Turánok földje!... Élni és dolgozni mindig érted, — vigasztalni, ha gyászra ítéltek ... ős, magyar hűséggel védve állni, — a Kárpátok között mindhalálig! A szent szabadságért halni készen, - föláldozni, ha kell, magamat egészen! Dicső Hazánk édes anyaföldje, — béke és jólét ragyogjon fölötte! Gyermekeid, könnyesarcú ország, — hogy a szabadságod el ne orozzák, - éberen pajzsom tartom elődbe! Szent Magyarország, - a Turánok földje!... MEGJEGYZÉSEK egy nyelvészeti, de nem magyar könyv elolvasása után.
