Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1967-04-01 / 2. szám

10

MAGYAR CSALAD

FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK ♦ NOVELLÁK *

TÁRCÁK * NOVELLÁK *

nyomtalanul, s neki az a meggyőződése, hogy az nem a saját lábán ment el.

Visszavezényelte katonáit és elrendelte a továbbvonulást. Talán egy kilóméternyit mehettek, mikor az előőrs mintegy megfeledkezni látszott a vonuló csoportról és a szokásos állatutánzó hangjelzést nem adta le. Rudi csupán az óvatosság kedvéért utána küldött egy embert, aki rövidesen visszatért és lihegve jelentette, hogy bajtársuk egy fának támaszkodva áll az erdő egy tisztásához közel és nem él. Az egység gyorsított menzetben vonult a színhelyre. A katona csak addig állt a fának dőlve, amíg Rudi meg nem lökte. Ekkor elvágódon, Még meleg volt a teste, de nem volt már benne élet. Rudi hosszú kutatás után sem találta meg a halált okozó sebet, golyónyomot vagy kis nyilat. Félelme most már megkétszeredött és meggyőződése egyre erősebb lett: a vonuló csoportot követik és különleges eszközökkel próbálják megsemmisíteni. De vájjon kik ezek a fellelhetetlen szellemek? Sok idejük nem volt gondolkodásba, mert a tanakodás közben egy másik harcos belelépett valamilyen csapdafélébe és azonnyomban egy nagy méretű mérgezett nyíl fúródott a gyomrába. A szerencsétlen ember szörnyű hörgéssel rogyott le, már amennyire a csapda ezt megengedte- Mire kiszabadították belőle, szemei már megüvegesedtek. Palló Rudi néhány szót intézett a katonáihoz és a csoaort az újabb veszteségét maga mögött hagyva, lassan, szinte csiga módjára haladt előre.

A következő két kilométeren semmi sem történt. Rudi ezt persze csak a véletlennek tudta be, hiszen most már tiszta volt a kép: a vidék bennszülöttei dolgoznak ellenük. Azok pedig úgy ismerik a dzsungelt, mint a tenyerüket és bár primitív, de borzasztó harcászati eszközeikkel képesek arra is hogy a vonuló egységet az utolsó emberig felszámolják. Egy újabb félóra telt el eseménytelenül. Egy félóra csupán nem több.

Az eső időközben elállt és időnként a nap is megmutatta magát. A fák sűrűjén átszűrődő fénysugarak meg-megcsillantak a fegyvereken és olykor szinte vakításig akadályozták a látást. Ekkor történt, hogy minden óvatosságuk ellenére bele sétáltak az ellenséges bennszülött lakóság csapdájába. A támadás a fákról indult meg. Esőként zúdult rájuk a fúvócsövek nyila és ezzel egyidőben ha csak szórványosan, de puska golyók is. A katonák jaj vesz ékelve buktak le és bár egyeseknek sikerült néhány bennszülöttet lepuffogtatnl a fákról, az egység helyzete kétségbeejtővé vált. Rudi félszemmel Tímár Gabit figyelte, akinek sikerült egy meghajlott fa törzséhez lapulnia és aránylag eredményesen védekeznie. Rudi hasonlóképpen cselekedve viaskodott a láthatatlan ellenséggel, míg a többiek szétszóródva az erdő sűrűjében, hol innen, hol onnan kiáltottak segítségért, ami végeredményben haldoklásukat jelentette. Az erdő egy siralomvölgy képét öltötte. Rudinak úgy tűnt, hogy rajtuk kívül más már nem él és ezt az ütközetet elveszítették. Kígyóként lapulva igyekezett megtalálni a fákon hasaló fúvó-csöveseket de előlépni egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Tímár Gabi helyzete sem volt jobb a társáénál. Harminc percig tartott az ellenállásuk; harminc percig, s az utolsó töltényig. Az utolsó golyó kilövése előtt Rudi agyán átvillant annak a gondolata hogy végez magával, de ezt a gondolatot azonnal el is vetette. Röpke jeladással limár Gabi felé előkészítette a megadását. Más kiút már nem volt. Az egység megsemmisült és talán a jó Isten különös kegyének köszönhető, hogy ők ketten, a két magyar ezideig még életben maradtak. Persze ebben sem voltak biztosak, buszén nem tudhatták, hogy a megadást mi fogja követni.

Rudi és GaDi egyaránt zsebkendőt kötöttek fegyverükre, s azt többször meglóbálva a hatalmas törzsű fa védett hajlatából, várták az eredményt. E pillanatban majmok módjára ugráltak le a borzalmas külsejű, húzottszemü partizánok

és őrjítő üdvrivalgással megragadták a két magyart. Kezükben a fuvó-csövuk primitív nyilak, egy-egy kézifegyver, s temérdek hosszú tőr. Egyikük -látszólag ez vezethette a csoportot- egy néhány szót tudott francia nyelven, de miután sem Rudi, sem Gabi nem voltak hajlandók beszélni, az elrendelte a két fogoly megkötözését. A gyülevészhad egy része az elesett légiósokat rabolta ki, elvéve tőlük mindent, lehúzva róluk ruhát bakkancsot, de még az alsó fehérneműt is. Olyanok voltak ezek a majomemberek, mint Afrika őslakósága ötszáz évvel ezelőtt, s ezeknek a kezeibe került most két magyar. Itt több tennivaló már nem volt. Ha valaha valaki segítségre szorult akkor Palló Rudi és Tímár Gabi most azt nagyon, die nagyon igényelték.

A rablóhad szűnni nem akaró őrjítő üdvrivalgása könynyedén nyomta el a hurcolt, lökdösött és rángatott két magyar suttogását, mielyet azonban bizonyára hallott az, akihez ők intézték. Nem valószínű, hogy Indo-China ezen dzsungeljében valaha is elhangzott volna a Mi Atyánk magyar nyelven. Most is csak suttogták...

(Folytatása következik.)

Prof. Csikay Konkoly — Thege Pál:

KÁRPÁTMEDENCE — KISEURÓPA.

(Tanulmány)

(Sajnálatos baleset következtében a kézirat XIV. része elveszett és így utólagosan kell közölnünk, amikor másodpéldányban megkaptuk a szerzőtől. Az esetleges kellemetlenségért kérjük olvosóink elnézését.)

A Szerkesztőség.

XV. Vaskapuszabalyozás és a Kárpátmedence hegy és vízrajzi egysége.

A Comecon kötelékébe csoportosult vasfüggönymögötti államok közöspiacának kétségkívül legimpozánsabb alkotása lesz i Vaskapucsatorna erőműve, melynek technikai előirányzatát és részletes terveit a legújabb belgrádi tanácskozások 1963 ápr. hagyták jóvá. Két főérdekelt Jugoszlávia és Románia, melyeknek határán fog a világ nagyságra és erő teljesítésre 5-ik, s Európa 2-ik villanyáramfejlesztője kiépülni. Tárolómedencéje 1200m. hosszú és 54m. magas tárolózsilipfallal lesz ellátva, hogy az utóbbi egyúttal összekötő vasúti és autópálya legyen a román és jugoszláv partok közt. A gigantikus erőmű tárolómedencéje öntözőcsatornaprogramm megvalósítását is jelenti, mert hiszen 200 kilóméter távolságon fog kiépülni egészen a Tisza torkolatig, hogy jugoszláv részen számos falunak alámerítésével tízezer lakóst tegyen hontalanná. Ugyanekkor román részen Orsovának az elárasztásával és lakosainak áttelepítésével tizenötezer lakósnak kell kiköltözni azonnal. Ezután a hajóforgalom 5000brgtonnás gőzösökön fog a Vaskapun át lebonyolódni, mely eddig a szárazságok miatt sokszor hónapszámra volt hajózhatatlan. így emelkedik majd fel az előrelátható áruforgalom az eddigi 15 millió tonnáról évi 45 millióra, hogy megolcsóbítsa a szállítási tarifát, mintegy 10-20 o/-a1. Az erőmű az előirányzatok szerint: évi 10,7milliárd KWórát fog kitermelni és így az összes európai villanyáramfejlesztő művekkel képes lesz felvenni a versenyt.

A tervezett csatornán át közvetlen forgalom létesül majd az Északi, Keletitenger, az Óceán és a Feketetenger között. A költségeket 400 millió dollárral irányozták elő, mely öszsziegből egymagára a tulajdonképeni erőműre esik 300 millió, úgy hogy a két parti állam, Jugoszlávia és Románia a maguk kvótáját egyenlő arányban viseljék. Viszont a tulajdon-