Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1967-04-01 / 2. szám

10 MAGYAR CSALAD FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK ♦ NOVELLÁK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * nyomtalanul, s neki az a meggyőződése, hogy az nem a saját lábán ment el. Visszavezényelte katonáit és elrendelte a továbbvonulást. Talán egy kilóméternyit mehettek, mikor az előőrs mintegy megfeledkezni látszott a vonuló csoportról és a szokásos állat­utánzó hangjelzést nem adta le. Rudi csupán az óvatosság kedvéért utána küldött egy embert, aki rövidesen visszatért és lihegve jelentette, hogy bajtársuk egy fának támaszkodva áll az erdő egy tisztásához közel és nem él. Az egység gyor­sított menzetben vonult a színhelyre. A katona csak addig állt a fának dőlve, amíg Rudi meg nem lökte. Ekkor elvágó­don, Még meleg volt a teste, de nem volt már benne élet. Ru­di hosszú kutatás után sem találta meg a halált okozó sebet, golyónyomot vagy kis nyilat. Félelme most már megkétszere­­dött és meggyőződése egyre erősebb lett: a vonuló csoportot követik és különleges eszközökkel próbálják megsemmisíteni. De vájjon kik ezek a fellelhetetlen szellemek? Sok idejük nem volt gondolkodásba, mert a tanakodás közben egy másik har­cos belelépett valamilyen csapdafélébe és azonnyomban egy nagy méretű mérgezett nyíl fúródott a gyomrába. A szeren­csétlen ember szörnyű hörgéssel rogyott le, már amennyire a csapda ezt megengedte- Mire kiszabadították belőle, szemei már megüvegesedtek. Palló Rudi néhány szót intézett a kato­náihoz és a csoaort az újabb veszteségét maga mögött hagy­va, lassan, szinte csiga módjára haladt előre. A következő két kilométeren semmi sem történt. Rudi ezt persze csak a véletlennek tudta be, hiszen most már tiszta volt a kép: a vidék bennszülöttei dolgoznak ellenük. Azok pe­dig úgy ismerik a dzsungelt, mint a tenyerüket és bár primi­tív, de borzasztó harcászati eszközeikkel képesek arra is hogy a vonuló egységet az utolsó emberig felszámolják. Egy újabb félóra telt el eseménytelenül. Egy félóra csupán nem több. Az eső időközben elállt és időnként a nap is megmutatta magát. A fák sűrűjén átszűrődő fénysugarak meg-megcsillan­­tak a fegyvereken és olykor szinte vakításig akadályozták a látást. Ekkor történt, hogy minden óvatosságuk ellenére bele sétáltak az ellenséges bennszülött lakóság csapdájába. A támadás a fákról indult meg. Esőként zúdult rájuk a fúvó­csövek nyila és ezzel egyidőben ha csak szórványosan, de puska golyók is. A katonák jaj vesz ékelve buktak le és bár egyeseknek sikerült néhány bennszülöttet lepuffogtatnl a fák­ról, az egység helyzete kétségbeejtővé vált. Rudi félszemmel Tímár Gabit figyelte, akinek sikerült egy meghajlott fa tör­zséhez lapulnia és aránylag eredményesen védekeznie. Ru­di hasonlóképpen cselekedve viaskodott a láthatatlan ellen­séggel, míg a többiek szétszóródva az erdő sűrűjében, hol innen, hol onnan kiáltottak segítségért, ami végeredmény­ben haldoklásukat jelentette. Az erdő egy siralomvölgy képét öltötte. Rudinak úgy tűnt, hogy rajtuk kívül más már nem él és ezt az ütközetet elveszítették. Kígyóként lapulva igye­kezett megtalálni a fákon hasaló fúvó-csöveseket de előlépni egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Tímár Gabi helyzete sem volt jobb a társáénál. Harminc percig tartott az ellenállásuk; harminc percig, s az utolsó töltényig. Az utolsó golyó kilövése előtt Rudi agyán átvillant annak a gondolata hogy végez magával, de ezt a gondolatot azonnal el is vetet­te. Röpke jeladással limár Gabi felé előkészítette a megadá­sát. Más kiút már nem volt. Az egység megsemmisült és ta­lán a jó Isten különös kegyének köszönhető, hogy ők ketten, a két magyar ezideig még életben maradtak. Persze ebben sem voltak biztosak, buszén nem tudhatták, hogy a megadást mi fogja követni. Rudi és GaDi egyaránt zsebkendőt kötöttek fegyverükre, s azt többször meglóbálva a hatalmas törzsű fa védett hajla­tából, várták az eredményt. E pillanatban majmok módjára ugráltak le a borzalmas külsejű, húzottszemü partizánok és őrjítő üdvrivalgással megragadták a két magyart. Kezük­ben a fuvó-csövuk primitív nyilak, egy-egy kézifegyver, s temérdek hosszú tőr. Egyikük -látszólag ez vezethette a cso­portot- egy néhány szót tudott francia nyelven, de miután sem Rudi, sem Gabi nem voltak hajlandók beszélni, az elren­delte a két fogoly megkötözését. A gyülevészhad egy része az elesett légiósokat rabolta ki, elvéve tőlük mindent, lehúz­va róluk ruhát bakkancsot, de még az alsó fehérneműt is. Olyanok voltak ezek a majomemberek, mint Afrika őslakó­­sága ötszáz évvel ezelőtt, s ezeknek a kezeibe került most két magyar. Itt több tennivaló már nem volt. Ha valaha valaki segítségre szorult akkor Palló Rudi és Tímár Gabi most azt nagyon, die nagyon igényelték. A rablóhad szűnni nem akaró őrjítő üdvrivalgása köny­­nyedén nyomta el a hurcolt, lökdösött és rángatott két ma­gyar suttogását, mielyet azonban bizonyára hallott az, akihez ők intézték. Nem valószínű, hogy Indo-China ezen dzsungel­­jében valaha is elhangzott volna a Mi Atyánk magyar nyel­ven. Most is csak suttogták... (Folytatása következik.) Prof. Csikay Konkoly — Thege Pál: KÁRPÁTMEDENCE — KISEURÓPA. (Tanulmány) (Sajnálatos baleset következtében a kézirat XIV. része elveszett és így utólagosan kell közölnünk, amikor másod­­példányban megkaptuk a szerzőtől. Az esetleges kellemetlen­ségért kérjük olvosóink elnézését.) A Szerkesztőség. XV. Vaskapuszabalyozás és a Kárpátmedence hegy és víz­rajzi egysége. A Comecon kötelékébe csoportosult vasfüggönymögötti államok közöspiacának kétségkívül legimpozánsabb alkotása lesz i Vaskapucsatorna erőműve, melynek technikai előirány­zatát és részletes terveit a legújabb belgrádi tanácskozások 1963 ápr. hagyták jóvá. Két főérdekelt Jugoszlávia és Romá­nia, melyeknek határán fog a világ nagyságra és erő teljesí­tésre 5-ik, s Európa 2-ik villanyáramfejlesztője kiépülni. Tárolómedencéje 1200m. hosszú és 54m. magas tárolózsilip­fallal lesz ellátva, hogy az utóbbi egyúttal összekötő vasúti és autópálya legyen a román és jugoszláv partok közt. A gigantikus erőmű tárolómedencéje öntözőcsatornaprogramm megvalósítását is jelenti, mert hiszen 200 kilóméter távolsá­gon fog kiépülni egészen a Tisza torkolatig, hogy jugoszláv részen számos falunak alámerítésével tízezer lakóst tegyen hontalanná. Ugyanekkor román részen Orsovának az elá­rasztásával és lakosainak áttelepítésével tizenötezer lakós­­nak kell kiköltözni azonnal. Ezután a hajóforgalom 5000brg­­tonnás gőzösökön fog a Vaskapun át lebonyolódni, mely ed­dig a szárazságok miatt sokszor hónapszámra volt hajózha­­tatlan. így emelkedik majd fel az előrelátható áruforgalom az eddigi 15 millió tonnáról évi 45 millióra, hogy megolcsó­­bítsa a szállítási tarifát, mintegy 10-20 o/-a1. Az erőmű az előirányzatok szerint: évi 10,7milliárd KWórát fog kitermel­ni és így az összes európai villanyáramfejlesztő művekkel képes lesz felvenni a versenyt. A tervezett csatornán át közvetlen forgalom létesül majd az Északi, Keletitenger, az Óceán és a Feketetenger között. A költségeket 400 millió dollárral irányozták elő, mely ösz­­sziegből egymagára a tulajdonképeni erőműre esik 300 millió, úgy hogy a két parti állam, Jugoszlávia és Románia a ma­guk kvótáját egyenlő arányban viseljék. Viszont a tulajdon-

Next

/
Thumbnails
Contents