Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-01-01 / 1. szám
12 MAGYAR 08ALA0 (Folytatás az 5. oldalról) aki a fajtáját legközelebb hozta az istenihez”! TACITUS, a nagy bölcselkedő megállapítja műveiben, hogy Jézus valóban élt, vallást alapított, s pontosan úgy végezte földi szerepét, ahogy ezt az evangélisták megírták. SUETONIUS római bölcsész, aki CLAUDIUS császár korában, a II. században élt, ugyancsak megerősíti e tényeket. Pedig — ezek pogányok voltak! Jézus életének kétségtelenül legpontosabb ismerője szent Pál volt, akinek a galataiak hoz, rómaiakhoz és korintusiakhoz írt leveleit szakkörökben az Ötödik Evengéliumnak tekintik, mert hiszen a levelek korábbi iratok mint az evangéliumok és nem sokkal a felfeszítést követő dőkben íródtak. Mindeme írások megegyeznek abban, hogy Jézus. A KRISZTUS, mai időszámításunk szerint K.e. 4-ben született és K.u. 30-ban, egyesek szerint március, mások szerint április havában halt meg a Kereszten. Egyik forrásmunka szerint Jézust K.u. 29. április 7-én ítélte halálra Pilátus. Csak nem képzeli bármelyik Jézustagadó, hogy ennyi kiváló korabeli, vagy nagyjából korabeli filozófus egytől egyig füllentett? Némelyek, akik az emberiség utolsó mentségét, a hitét akarják szétrombolni, abban is kételkednek, hogy Üdvözítőnk kivégzésének délutánján Jeruzsálemben és környékén heves földrengés keletkezett, s ugyanakkor majdnem teljes napfogyatkozás állt be. A tudomány ez időponttól visszafelé, valamint előrefelé többszáz esztendőre mindent átkutatott: történt-e Palesztinában ilyesmi több ízben is? NEM TÖRTÉNT, sőt, e két természeti jelenség egybeesésére tudtunkkal egyáltalán nincs még egy példa! Igen nevezetes tehát PHLEGON pogány történész és kortárs határozott megállanítása, hogy “azon a napon hatalmas földrengés és teljes napfogyatkozás volt”, — vájjon elképzelhetik-e a Jézust-tagadók hogy e jelenségek is egy bűvész teljesítményei lehettek? Bűvészek sok ügyes mutatvánnyal szolgálnak, de rengésekkel és napfogyatkozásokkal aligha. S mivel ezek éppen itt, éppen akkor történtek, mikor Jézust kivégezték, ki tagadhatná, hogy a Kereszt tövében ámuló római százados okkal jegyezte meg: “EZ VALÓBAN ISTEN FIA VOLT ! ' Vegyük fontolóra végül a legújabb és talán legostobább kételyt, nevezesen azt, hogy Jézus nem halt meg a Kereszten, kiásta magát sírboltjából, kijátszotta az őrtálló római katonákat (akik pedig kemény legények voltak) — és elment sétálgatni, megjelenni. Nem új dolog mindez! Nagy, régi, humanista bölcsészek, egy KANT, HEGEL, SPINOZA, VOLTAIRE ROUSSEAU, mind elővették a dolgot, de előbb vagy utóbb egytőlegyig kénytelenek voltak elismerni, hogy Jézus mégis csak élt, tanított és emberségében meghalt. Valóban csakis emberfölötti lény bírhatta szenvedéseit: forró déli napsütésben 75 kilós, durván ácsolt, négy és fél méter hosszú tömör gerendával a vállán 1200 méter távolra, folyton fölfelé menetelni, mikor a modern orvostudomány egyöntetű megállapítása szerint e menetelést megelőzően a szó szoros értelmében már agyonverték! Jajszó nélkül tűrni, hogy 12 centiméter hosszú öntöttvasszögeket üssenek át kezeinrlábain! Bizonyos, hogy Jézus, egy kb- 184 centiméter magas, edzett, napszítta, inas férfi sokat kibírt, ennyit azonban nem bírhatott ki senki emberfia. Mindennek a tetejébe át is szúrták a mellkasát, mégpedig jobbról balfelé, egészen a szivéig. Akkor is voltak szakértők, akik a halál béálltát kétséget kizáró módon meg tudták állapítani: a rómaiak gyakorlott keresztrefeszítők voltak és aligha engedtek bárkit is leszedni elevenen, vagy álomkóros állapotban. Ha végül Jézus háromnapos sírboltban való tartózkodására gondolunk, —ott aligha talált gyógyszereket, enni és innivalót,—s összevetve Megvátónk emberi szenvedéseit általában, magától adódik válasz a mindenáron rombolni szándékozók üzletszerűen előráncigált kételyeire. Az Ö tanításából csak jó származhatott. Elméletei egészségesek, időtállóak. mert pillérük a szeretet. Mindig időszerűek is, szétzúzhatatlanok. Oltárainkra hiába állítanák a meztelenséget, korunk minden erőszakos rontását. Tiszta gvémánttá válnának ott. — ezért kell magát az oltárt, az alapot támadni, aláaknázni. Szegény bolond lázadók egyetlen, Jézus-taposta porszem a Via Dolorosán többet ér, mint az “elviselhetetlenül óriás bölcsek” anyagérdekű társadalma. A TÖRDELŐ SZERKESZTŐ POSTÁJA Lapunk előállítási gondjai közt nem kis helyet foglal el a munkatársaktól kapott kéziratok nyomdára való előkészítése, mely esetenként 3-4 munkaórát vesz igénybe. Ezúton is kérném minden kedves Munkatársunkat, s azokat, akik cikket, költeményt óhajtanak hozzánk közlésre beküldeni, hogy kéziratukat lehetőleg ne légipostái papírra, sűrű sortávval gépeljék, hanom rendes fehér kéziratpapírra és kétszeres sortávval, ami szerfelett megkönnyítené a szedők munkáját és nem kényszerítene bennünket gyakorta az egész kézirat újólagos- lemásolására. Mivel a magyar írógépeken sincs meg minden — nyomtatásban kitehető — ékezetes betű, ezeket az írók maguk tegyék fel elküldés előtt. Minthogy lehetőleg nem kívánok élni a szerkesztő hagyományos “vágási” jogával, kérem Munkatársainkat, hogy a jövőben fogják a lehető legtömörebbre mondanivalóikat, szem előtt tartva a klasszikus szabályt: “minden kihúzott szó aranyat ér!” Szíves közreműködésüket előre is köszönöm. Nádasy T. Jenő MAGYAR CSALÁD Szerkesztik: Lajossy Sándor és Dr. B. Hámory Várnagy Dalma. Tördelő szerkesztő: Nádasy T. Jenő. Főmunkatárs: Szabó Ferenc. Felelős szerk.-kiadó: Lajossy Sándor. Levelezési cím: “Harsona Kiadó” 41, Clyde Road, CRO 6 SY. — England. Tel.; ADD 5514 (este 6-8 között) Kéziratokat csak válaszbélyeg melléklése esetén küldünk vissza. Az aláírással ellátott cikkekért a sajtójogi felelőséget a szerző vállalja. Egyes szám ára sh. 2/6, évielőfizetése 10/- angol shilling. Megjelenik negyedévenként. Printed by Poets’ and Painters’ Press 146, Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E. 1. Illusztrációkat készíti a — “Dániel Studio” —
